Ez most hétfőre esett. A Retró rádiós kislány (Timike) elmondta, hogy ilyenkor halottainkról emlékezünk. Ami részben igaz. A katolikus keresztények ünnepe ez a nap. Hazánkban, 2000 óta munkaszüneti nap, vagyis lehet menni pecázni. Miért mondottam, hogy részben igaz? Azért, mert ez nem azonos a halottak napjával. November 1, az üdvözült lelkek emléknapja. A katolikus, és az ortodox keresztény egyházak egyetemes ünnepévé 835-ben IV. Gergely pápa tette, bár már elődje III. Gergely idejében, 741-ben megjelent a megemlékezés napjaként. A lényeg, hogy nemcsak az említett keresztényeknek munkaszüneti nap, hanem az összes többi embernek is. Megint ott tartunk, hogy lehet menni pecázni, már csak azért is, mert Mi lerendeztük a temetőket hamarabb.  Emlegettem a halottak napját. Az bizony, nem munkaszüneti nap. Pedig nagyon jó lenne, ha az lenne, hiszen ez november másodikára esik. Ez szintén emléknap. Az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben szenvedő hívekért, 998-ban vezette be Szent Odiló bencés apát. A XIV. századtól a katolikus egyház egésze átvette, a bencésektől. Ha már, a munkaszüneti napokkal kapcsolatban ötletelgetek, akkor az angolszászoktól átvett halloween is munkaszüneti nappá nyilvánítható lenne. Ez a Mindenszentek napját megelőző este, vagyis október 31. Náluk ez, a minden szent estéje. Jó, ez este van, de fel kell erre készülni. Azért a jelmezek megkreálásához, az osztogatandó sütik elkészítéséhez idő kell. El egészen eddig, a peca csak utalásként jelent meg, de tevékenységként még nem. Ami késik, nem múlik. Egy korábbi időpontra tett ebéd után indultunk el. Ennek oka, hogy délután megyünk Debrecenbe. Horgászni viszont menni kell, mert nem tudhatjuk, mit hoz időjárásilag a hét többi napja. Még az is előfordulhat, hogy befagy a víz, és vége a horgászatoknak. Legnagyobb meglepetésünkre nem volt kinn senki. Bebattyogtunk szép komótosan. Persze a pillangót (bottartó) a kocsiban hagytam. Olyan messzire nem mentem vissza. Ágas volt nálam, és azzal is megoldható minden további nélkül a horgászat. Csapkodok ide, oda, a spicc bottal, de nem találtam csalihalat. Lementem a Nyugatihoz. Ott is úsztatgatok. Semmi. Jöttek nyíregyi sporttársak négyen. Egyiküket ismerem, vele gyakran találkoztam a Nyugatin. Visszamentem a tegnapi helyre. Szórok pelletet, és a kevert etetőanyagból is. Semmi. A betonban a spori fog egy keszeget. Oda kiabál. Jöjjön bátyó. Van egy csali hal. Vágok belőle szeletet. Az Ő késével, mert az enyém a kocsiban maradt. Az már látszik, hogy jobban meg kell majd nézni, nálunk van e minden. Egyikük perget. Hatalmas súlyú pilkerrel. Rendre szedi a lesüllyedt hínárt, és sulymot. A keszegezők elégedetlenkednek a betonban. Azt mondják: menjünk máshová, kicsik a halak. Tényleg visszapakolnak a kisbuszba. Kiabálgatjuk, hogy görbüljön. Minden jót, meg ilyen formaságokat, ami ilyenkor szokásos. Nekem nem indul a keszeg, ezért elmegyek a beton közepére, és a négyes bottal bepróbálkozom. Piszmogó kapás van, de ott hagyja hamarosan. Etetni nem merek. Nem tudhatom, a rézsün hová kerül az etetőanyag. Gyönyörű kapás. Viszi, egyre gyorsulva. Hibát követek el. Nem függőlegesen vágok be. Keményen visszarúg, oldalra indul, és kikerül a szájából a horog. A horog kicsit meg van nyílva, de ezt megállapítottam már akkor is, amikor az ujjamba fúródott. Egy ötpercnyi szünet után újabb kapások. Fogdosom a keszegeket. Háromig horgászunk. Mérlegelünk. Attilának semmi, pedig most két körforgóval is próbálkozott. Én 16 keszeget fogtam (48 deka). A halszeletemre nem volt jelentkező. Az idő jó volt, de ücsörögni már hideg van.-.appa.