appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Decemberi pergetés

2021. július 24. 13:55 - appasztorik

Tavaly december 3.-i bejegyzés. Reggel (5 óra) kitekintek a loggián lévő hőmérőre, ami közvetlenül az ablakban áll. Első emelet. 2 fok. Hát meleg nincs az biztos. Nyolckor kinézek, majdnem - 2. Tiszta deres minden. Eszembe jut, hogy Sanyi szerint az első fagykor jó kimenni. Azt mondta nagyon eszik olyankor a csuka. Emlékszem, egyszer kimentünk. Neki már akkor is fonott zsinórja volt. Én még a monofilt nyűttem. Állandóan befagyott neki a zsinór a gyűrűbe, mert a fonott sok vizet hordott fel. Én tényleg fogtam egyet. Ez jutott eszembe, amikor délidőre szikrázó napsütés lett. Kimegyek horgászni. Igaz, hallottam a rádióban, hogy a MOHOSZ nem ajánlja a 65 év felettieknek, hogy horgászni menjenek. Hallottam, hogy Hajdúban, az időseket bezavarták a víkendházba a stégjükről. Nem tudom miért. Ki veszélyezteti Őket. Igaz tegnapelőtt, a túlparton sétált egy házaspár. Ismerem Őket. Az Alkaloidában dolgoztunk mindhárman. Ez a séta a kutya sétáltatásból maradt meg. A kutya már nincs meg, mondják. Klárika szokott enni csipkebogyót a bokrokról. Most, hogy már nincs meg a kutya, azért Ők még sétálnak. Heti egy alkalommal. Kiabálgattunk egymásnak. Nem mennek sehová. Klárika, a kenyeret is süti, minél kevesebbszer kelljen keveredniük az emberekkel. Mindent mosnak, fújnak, fertőtlenítenek. Arra gondoltam, - hogy jó ez? Ennyire leállítani az immunrendszert. Nem kellene annak is edzésben maradni. Ők megfogadták a tanácsot. Szép lassan elballagtak. Olyan messziről nem veszélyeztettük egymást, ebben biztos vagyok. Térjek vissza a mához. Megállok a felső betonnál. A fűcsomó árnyékos oldala deres. A leengedett részen jég van, de a gáton túl fodrozódik a víz. Nem is fúj a szél, kapok észbe. Meresztgetem a szemem. Az jég. Mikor a gáthoz érek, akkor látható, hogy az éjjeli szél megtörte a jeget. Úgy fagyott meg, hogy darabok emelkedtek ki a vízből. Olyan centi vastag jégdarabok. Ezt véltem messziről hullámnak. A gátnál felveszek egy öklömnyi fagyott göröngyöt. Feldobom jó magasra a levegőbe. Betörik ugyan a jég, de nem üti át annyira, hogy elsüllyedjen. Gyorsan elérek a betonig. Kapkodom is a lábam rendesen, mert gyorsan hűl a gumicsizma. A túlpartról, lehetett volna dobálni. Már mindegy, Én ezen a parton vagyok. Vissza a kocsihoz. Irány a Balázs-ér. Az szennyezettebb. Bomlik benne a sok vízinövény, a sok falevél. Tényleg van szabad vízfelület. Azért sok helyen van jég. Viszem a nagyon fényes, könnyű Gyuszi-kanalat, meg egy fehér Mikádó gumihalat. Egy helyen mikor ledobom a szákot, a jég szélénél nagy burvánnyal elmegy az addig ott bestelő csuka. Hiába dobálok, sehol semmi. Hát így ért véget az év 199. napja, amin horgásztam. Irkálnak még felmelegedést, de nem bízom abban, hogy kiolvad. A nappali pluszok esetén is, az éjszaki fagyok megteszik a hatásukat. Reménykedni azért lehet. -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr716637092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása