Az anyagi gondokkal kapcsolatban, a következők jutottak eszembe. Mindenkinek dolgoznia kellene. A végzett munkát meg kellene fizetni! Tudom gépesítés, automatizálás, e miatt nem kell annyi ember. Az igazi ok azonban az, hogy az emberek kényszerhelyzetben legyenek. A megélhetésükkel zsarolja Őket a hatalom. Dolgozhatna mindenki. Egy szóval sem mondom, hogy 8 órában dolgozzanak. Ennek meg lenne az az előny is, hogy nem használódna el annyira az emberek szervezete. Bár már nem ember van. Humánerőforrás. Azért meg nem kár. Az, csak az egyik dolog, hogy sok a munka, hajszolják Őket, de közben állandó stresszben tartják a munkavállalókat. A szervezet megsínyli az ilyesmit, és előbb szervi elváltozások nélküli rosszulléteket produkál, majd kialakulnak a szervi elváltozások is. Ezt tanították velünk a munkavédelmi iskolában. A kockázat elemzések során ezeket felfedtük, le is írtuk. Az más kérdés, hogy többnyire az illetékes vezetők ezt figyelmen kívül hagyták. Igaz, a több dolgozó miatt kevesebb lenne a profit, de társadalmi szinten kevesebb lenne a kiadás. Nem kellene annyi beteg embert ellátni. Meg aztán. A cégek csúcsvezetőinek pénzéből jócskán lehetne lefaragni. Ebből pótolható lenne, a pluszba beállított munkaerő bére. Jobban kellene szervezni a munkát, mert lássuk be, szinte mindenütt kapkodás és fejetlenség van. Nagy apparátus vezeti a cégeket, mégis eladási gondok, anyagbeszerzési zavarok lépnek fel, és így tovább. A javak elosztásával kapcsolatban. Muszáj tízszer annyit keresnie egy vezérigazgatónak, mint mondjuk egy művezetőnek. A hetvenes években felmentünk a gyárigazgatóhoz, Barta Jóskával János napot köszönteni. Nem úgy ad hoc. Telefonáltunk a titkárnőnek. Ez akkor úgy volt, hogy a titkárnő látta el a főmérnök titkárnői teendőket is. Szóval Jóska mondta, mit akarunk. Pár perc múlva telefonált, hogy az igazgató elvtárs várja Magukat. Igaz, párpercet Mi is vártunk. Jóska akkor látta meg (nem voltak még ennyire titkosak a fizetés papírok), hogy Jani bácsi fizetése 6 ezer forint. Én, viszonylag kevés munkaviszonnyal rendelkező művezetőként kerestem 1500 forintot. Az óta, indokolja valami, hogy egy igazgató tízszer annyit keressen, mint egy művezető. Biztos, hogy szükséges akkora adminisztratív létszám. Annak idején a kézi, tekerős számológéppel számfejtettek. Most nem azt mondom, hogy megint azzal kellene csinálni. De gondoljuk végig. Akkor kevesebb ember elég volt, mint ma, a komputerek korában.  Visszatérek megint oda, mint a múltkor. A pénzt nem befektetni kellene (hogy a bankárok hízzanak), hanem költeni. Akkor más is keresne, és költhetne. E helyett a bank ráveszi az embereket, hogy fektessenek be. Befekteted, és szép lassan fogy a pénzed, még akkor is, ha valamennyi nyereséged van. Ugyan is jön a kezelési költség. Mit kezel. A számítógépek be vannak állítva, automatikusan végzik a dolgukat. Már az utalásokat, fizetéseket is Velünk csináltatják meg. Mivel Mi, jól végeztük a dolgukat, ezért Ők megérdemlik a kezelési költséget. Amennyiben tényleg nyereséges a befektetésed, akkor az állam lenyúl belőle kamatadót. A lényeg. A pénzed fogy, és Neked nincs belőle semmi hasznod. Vegyük figyelembe, hogy az infláció is, a Mi zsebünkből viszi a pénzt. Mi az oka? A bankok markukban tartják a politikusokat. Orbán vergődött ellenük, de igazából csak úgy csinált, mintha ujjat mert volna húzni a bankokkal. Hőbörgött, meg hőzöngött, hogy így, meg úgy. De! – busásan megfizetette Velünk a bank. Tudjátok Ki mert utoljára szembe szállni a bankokkal? Andrew Jackson, az Egyesült Államok 7. elnöke (1828). Egyszerű a sírfelirata: „Megöltem a bankot”. De valószínűleg az óta a bankárok több zsozsót csorgatnak a politikusoknak.   -.appa.