- Hajjátok! Nem tudom Ti, hogy vagytok vele? Olvasok valamit, aztán tovább gondolom. Elsőre remek szórakozásnak tűnik, az abban szereplő gondolatok, felvetések rágicsálása. Tudom. Teljességgel felesleges. Nem segítek senkin vele. Az elkövetett hibákból nem okulnak az emberek. A sajátjukból sem, nehogy majd még a másokéból. Ilyenek vagyunk. Az emberi életutak szerteágazóak. Vélem, mindenkinek be kell járnia a sajátját. Útra fel.
- Jut eszembe. Szuggesztíven megírt fájdalmas gondolatokat is olvashatunk. Az jutott eszembe, milyen furcsán működik az emberi elme. Idővel, a szerelmi csalódás kellemes emlékké szelídül. Valahol mélyen meg van a csalódás. Persze, hogy meg van. A felszínen, ott bizseregtet az, ami szép volt. Legalábbis ezt gondolom, de említettem, - nem vagyunk egyformák. Lehet persze, hát hogyne lehetne, van olyan is aki egész életében gyűlölködik. Hallottam ilyet is. Bizonyára Ti is, mi-több ismerhettek is ilyen embert.
- Igyekszünk ismereteket, tapasztalatokat szerezni. Vannak, amiket fontosnak tartunk. Elmondjuk. Leírjuk. Így van ez bizony. Azt feltételezzük, az utánunk jövőknek szüksége van a Mi tapasztalatainkra. Gyűjtögetjük hát szorgalmasan (az asztalfiókban). Lássuk be, nem igénylik. Attól még minden generáció gyűjtöget. Tovább ad, mert arra még szükség lesz. Tudjuk, hisz Mi magunk is megtapasztalhattuk, hogy nincs. Feladatunknak tekintjük, hogy tájékoztassuk, az utánunk jövőket. Mondhatnók: hosszútávra kell tervezni! Milyen hosszúra? Hosszútávra tekintve, mindenki meghal. Az utánunk jövők is. A Prédikátor szava, bennem él: hiábavalóság minden az ég alatt. Igazából irigylésre méltó feladat. Hinni, hogy amit elmondasz, azt egyszer értelmezik, és megfogadják. Na, nem vagyok ennyire optimista. Elgondolkodnak rajta. Megköszönik magukban, hogy tettél valamit az asztalfiókba (ha, egyáltalán megköszönik?).
- Sokszor elgondolkodom, hogyan változnak az emberi társadalmak. Gyakorlatilag sehogy. Mindég vannak privilegizált személyek (ma VIP), és sanyarú sorsú elnyomottak, kizsákmányoltak (ma, szabad állampolgárok). Menjünk kicsinykét vissza az időben. A XIII. században, Angliában felszabadították a jobbágyokat. Ott, még mindég királyság van. II. József megszüntette a kínzást, lehetővé tették a hivatalviselést a közrendűeknek és a protestánsoknak is. Kivétel hazánk. Mi akkor is különlegesek voltuk. Az akkori uralkodó osztály megakadályozta. Csodálkozhatunk akkor azon, hogy jól megfizetett (a többi magyar dolgozóhoz képest) bérrabszolgákat adunk a nyugati autóiparnak. Ma hazánkban, elvileg baloldali ellenzék van. Részemről igazából abban sem hiszek már, hogy ellenzék van. Azt olvastam valahol, a történelem többnyire, az erőseket megsemmisíti. Példának hozták fel Hitler és Mussolini győzelmét. Ebben az időszakban voltak Európában erősek a szocialisták, és a kommunisták. Hazánkban is megerősödtek a fasisztoid eszmék (nyilasok), lesöpörve Horthy Ő főméltóságát a trónról (porondról). A II. VH után jött a rémuralom (ahogy ma mondjuk). Mit mondjak erre? - a háború után felszabadított Európában, bármit is mondanak, nem lett szocializmus, kommunizmus meg főleg nem. -.appa.
