Az idén szinte egész évben úgy tettem fel verseimet a Poetra, hogy na, ez meg készen van. Mit álljon itt a félkész termékek között? – csak foglalja a helyet. Annyi magyarázattal tartozom, hogy ott költők vannak. Ők versnek nevezik, azt is, amit Én írok. Annyiban igazuk van, a költők verset írnak. Szóval, egy szép vasárnapi napon feltettem a Poetra az alábbi versemet:
Megértésféleség
Igazából tudtad.
Hát persze, hogy tudtad!
Minden virágzást hervadás követ.
Marad a virág mellé ütött cövek.
Hajadban hervadó virággal
dacoltál az egész világgal.
Mondhatni, kopasz vagy,
hisz alig van hajad.
Suhantak az évek.
Töprengsz: - hát hová lett?
Rájössz, hogy loboncoddal együtt elmúlt a dac.
Reményed. A békés öregség is elmaradt.
Kínod mindég a földre tapaszt.
Tudod! - végképp egyedül maradsz.
- augusztus 9.
Kaptam erre hozzám szólásokat, amire, - és ez szerintem is így van -, illek reagálni. Lássátok:
- Egy kicsit több időt engedj az önvizsgálatnak, Akkor megtalálod, mi volt a szép és értelmes az elsuhant években. Ne a fejed simogasd, sűrű bozonttal is vannak öreg léhűtők.
- Elgondolkodtató javaslataid vannak. Bizonyos vajon, hogy az önvizsgálat jót tesz, az embernek, vagy használjak nagy szavakat, a léleknek. Nekem meg sem kell simogatnom a buksimat, akkor is tudom, hogy mennyi hajam van.
- Szomorú lesz, ha tényleg egyedül maradsz kedves Gyula. Azért hátha nem....
- Azt gondolom, az ember egyedül marad. Nemcsak azért, mert a többiek kizárják maguk közül. Azért, mert Ő is elkezd elkülönülni. Kezd visszahúzódni. Visszahúzódni, a történésektől, és egyúttal az élettől is. Ahogy látom, és értékelem, ez az út az emberek sorsa.
- Szomorú, szép versed ''megértésféleség''-gel olvastam.
''Rájössz, hogy loboncoddal együtt elmúlt a dac.
Reményed. A békés öregkor is elmaradt.''
Pedig, de vágytuk a békés öregkort.
- Élete során az ember sok mindenre vágyik. Aztán, az vagy megadatik? - vagy nem? A békés, nyugodt öregség csábító. Gondolj a bibliai korokra. Eltelvén az élettel, maghalt jó öregségben, és megtért őseihez. Lesz Nekünk ilyen? - ebben a lelketlen és elembertelenedő világban.
- ...loboncoddal együtt elmúlt a dac.'' Talán ez véd meg bennünket a magánytól. Nagyon elgondolkodtató, szép alkotást írtál.
- Azt gondolom, a magánnyal szemben védtelenek vagyunk. Akaratlanul is, fokozatosan kezdünk elkülönülni.
- Műfogsor, póthaj, műmosoly....műtárs...máris jöhet a másodvirágzás. Vicc félretéve! Remek!
- Köszönöm. Valóban, mindenre vannak már pótszerek. Régen, csak pótszilveszter volt. Ja! Nem is. Pótkávé is volt. :)
- Nagyon őszinte szembenézés, reális rálátással az életre. De, mindig van minek örülni, mire figyelni, az érdeklődés végig kíséri az életet. Együttérzéssel olvastalak.
- Köszönöm értékelésed, és hozzám intézett soraid. Azt gondolom, az öröm, az érdeklődés, az idő előrehaladtával csökken.
- Kicsit szomorú öregedés.
- Sok mindenben van egy kis szomorúság. Még egy esküvőnek is vannak kicsit szomorkás pillanatai. Azt gondolom, az öregedés is ilyen.
- ''Tudod! - végképp egyedül maradsz.''
Szomorúan ültem versednél gondolataimban az járt vajon melyik magány a jobb, ha teli a szoba szeretteinkel és senki sem szól hozzám, vagy az egyedüllét. Aztán én azzal vigasztaltam magam, még mind a kettőnek örülök, de mind a kettőnél sírok is. Bocsánat a kitérőér, de valóban elgondolkodtató versed. - Köszönöm, értékelésed, szavaid. Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataid. Azt gondolom, hogy a legnagyobb öröm közepette is ott van valami szomorkás. Minden kezdet, egyben valaminek a végét is jelenti.
- Életérzés- féleség.
- Való igaz. Az öregedés. A magányba hajlás. Egy, egyre mélyülő életérzésféleség.
- Az élet kegyetlenül szép. Kinek mi jut belőle.
- Teljesen igazad van. "Az élet kegyetlenül szép." Mindenkinek jut belőle, ebből is, abból is. Azt gondolom, egyre magányosabbakká vállunk. Mindég így volt ez vajon? - vagy ez a kor hozta. -.appa.
