Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a kultúra és a civilizáció a legfontosabb befolyásoló tényező, félelmeink szempontjából. Csakhogy, ez a két dolog nem önálló valami. Ezeket is befolyásolja, meghatározza a környezet. Jól gondoljátok. Meghatározza, a természetes és az épített környezet is. E kettőt egybemoshatjuk, nyugodtan nevezhetjük földrajzi környezetnek. Mellé még azt is mondom, meg minden egyéb más környezet is befolyásol. Ilyen például a társadalmi környezet, ami összefonódik, mondhatni meghatározza a szociális környezetet. A szociológiai környezetről elmondhatjuk, hogy összefügg a pszichikai környezettel. Na, és ne feledjem a vallást sem. Belegondolva, hogy vallások civilizációkat, kultúrákat határoznak meg, akkor nyilvánvaló, hogy meghatározó kell, hogy legyen az egyéni emberre, és annak félelmeire is. A kultúra és a civilizáció hivatott arra, hogy szorongásainkat, félelmeinket, akár halálfélelmeinket is csökkentse. Csillapítsa, oldja, azokat a borzalmakat, amit a rajtunk körbelévő világ okoz Nekünk. Életünk történéseit úgy kell feldolgoznunk és elfogadnunk, hogy ne tudatosuljon bennünk, hogy tehetetlenül sodródunk. A félelem genetikailag van kódolva az emberbe, de nem egyforma mértékben, mint ahogyan az összes többi emberi tulajdonság sem. Azt mondhatjuk nyugodtan, hogy van szorongás minden emberben. Ez sem egyforma mértékben. Azt mondhatjuk, a szorongás az, amikor a félelemnek még nincs tárgya. Félni, konkrétan valamitől fél az ember. Régebben arról volt szó, hogy Isten megver, megbüntet minket bűneink miatt. Gyerekkoromban, mikor azt mondták: meglásd, Isten megver érte, - akkor tényleg féltem. Tisztában voltam vele, hogy nem felpofoz. Nem ad körmöst, mint a tanárnő. Nem vág végig rajtam a korbáccsal, mint otthon. Ebben a formában még félelmetesebb volt, hiszen nem tudhattuk, milyen testi, lelki nyavalyával sújt majd, egy váratlan pillanatban. Másrészt az is félelmetes volt, hogy nem lehetett tudni a következményeket sem. Mert, mi van, ha megütnek? Semmi. Túlteszi magát az ember, oszt annyi. Ha, jól sikerült a fenyítés, akkor hüppög az ember, sírdogál egy kicsit, de túlteszi magát rajta. Az, azért félelmetes megverés, amikor azt sem tudni hogyan történik. Azt sem, hogy meddig tart. Említettem az előbb, hogy nem egyformák a szorongásaink, a félelmeink. Vannak, akik semmitől sem félnek. Vannak, akik nagyon jól tűrik a fájdalmat. Mondják az ÚR erőt adott Neki, hogy el tudja viselni a fájdalmat. Erről megint csak az jut eszembe, hogy egy játék világ része vagyunk, amiben megvannak a szereplők. Meg van írva a figurák szerepe. Vannak katonák, papok, uralkodók, dolgozók, parasztok, és attól függően, milyen billentyű parancsot kapunk csináljuk a programunkban szereplő dolgunkat. Ebből következik, hogy semmit sem tehetünk a saját életünkben. Rajtunk nem múlik semmi. Irányítanak Minket. Ez egyébként a vallásos elképzelésekbe is belefér. Feleljünk meg Isten akaratának. Elérkeztem oda, hogy: hiába valóság. Minden hiábavalóság az ég alatt. Eddig a történet. -.appa.
