Emlékszem. Mondtad, hogy a boldog két év nyugdíjasság után, valami megváltozott. Nekem ilyenem nem volt szerencsére. De, erről már volt szó, meg lesz is szó. Anyám, erre azt mondta volna, hogy egyet hajt, mint a pereces. Nálam az ilyesmit nem lehet tudni. Nem lehetetlen, hogy visszatérek a témához. Ízesen, vidékiesen, azt kellett volna írnom, hogy mit lehessen aztat tudni. Az nem elég kultikus. Ha már kultúra. A versekkel kapcsolatban sokszor állapítottam meg, hogy elvesztegetett idő. Semmi értelme. Mit mondjak erre? Amit szoktam. Mindég megállapítom magamban - de nagyon sokszor kihallatszik belőlem -, hogy a Prédikátornak igaza volt. Van, és lesz. Mármint igaza. Minden hiábavalóság, az ég alatt. Teszem hozzá, a víz alatt is, de erre a tényre a Prédikátor nem mutatott rá. Kénytelen vagyok én, tisztában lévén azzal, hogy mutogatni illetlenség. Nem csak, a prédikátornak van igaza. Neked is. Miben? Abban, hogy ha nincs kedved, akkor nem írsz. Nem lehet ezt erőltetni. Én egyébként sem értem a természet verseket. A természet, nem az ember miatt szép (ha szép egyáltalán). Jól van, jól van. Szép, csak ne bántsanak. Olyannak lett teremtve. Az ember antropomorf szemléletéből adódik, hogy azt hiszi, minden ő érte van. A napkelte, meg a napnyugtai vörös ég alja tényleg az ember miatt van. Nem azért, hogy gyönyörködjön benne, hanem mert olyan koszos miattunk a levegő. (Persze porokat kavarhat a szél is, tuggyuk Petőfitől: "Piros az ég alja: aligha szél nem lesz”). Én, a prózát ajánlgattam Neked, hogy próbáld ki. Ott szabadon engedheted a fantáziádat. Nincsenek kötöttségek. Sor, szótagszám: meg mit tudom én mi? Már az iskolában sem tanultam meg ezeket a verselési szabályokat. Nekem, ami rímel, az vers, oszt annyi. Ez alatt, azt értem, hogy a sorvégek összecsengenek. Ez maradt meg emlékeimben. Ezt, úgy képzelem el, hogy a szóvégi szótagok megegyeznek, hangzásilag. Azt hiszem így sem világos. Mondok egy példát. Bokros, kormos. Így megvilágítván a dolgot, azért elmondom. Nem teljesen így van ez, de nem mélyednék bele. Főképpen azért, mert nem is tudom. Szóval, ehhez sincs kitartásom. Nekem ilyen zarándoklat, mint Neked, eszembe se jutott. Sosem merült fel bennem. Mondod, sokan mennek nem katolikusok is. Én azt hittem, ez valami katolikus dolog. Nekünk, reformátusoknak, nem jelent meg senki, és semmi. Nincsenek csodatévő helyeink. Ilyen alapon aztán nincs is hová elmenni. Jut eszembe: Pócson voltatok már? Na, most nem tudom jól értem e? Gyakorlatilag, bárhol vagy a világban, akkor Neked, Santiago de Compostelába kell eljutnod. Akkor teljesíted az utat? (Ez érdekes, hogy a keletieknél is az út, meghatározó dolog. A Tao. Csak ők szellemei utat is bejárnak, teszem hozzá mellette.). Végül is, azt mondom, minden út Santiago de Compostelába vezet annak, aki nem Rómát választja. Ha belegondolok Jeruzsálem is híres, a vallások szempontjából is. Több vallás is, szenthelyként tekint rá. A zsidó, az iszlám, a keresztények. Ott van a görög ortodox pátriárka központja is, sőt több keresztény egyház, kopt, örmény is kötődik Jeruzsálemhez. Ha, jól belegondolok, akkor lehetne itt mászkálni éveken át. Nem emlékszem olyasmire, hogy nekem vágyam lett volna valaha is, ilyesmire. Mármint mászkálásra. Mondjuk, én nem szívesen megyek akárhova is. Mondhatom azt is: én szívesen nem megyek, akárhova is. Dettó ugyanaz. Zsuzsi szeretne menni ide, meg oda. Neki ideje nincs rá. Azt gondolja, majd ha nyugdíjas lesz. De, három unokája van. Nem lesz ideje. Na. Nekem, most levelet írni nincs időm. -.appa.