A lomtalanításom eredményeként született Oldalszárnyi kerengő-vel kapcsolatban válaszoltam: Köszönöm. Seprés ide, vagy oda, még mindig vannak jegyzetek, cetlik.
Mindig eszembe jut valami. Amit aztán, hagyok. Azt hiszem Erika írta, hogy meghagyom kacat jellegűnek. Ami annyiban jó, hogy nem kell verset írnom belőle. Na, nem mintha tudnék. Szóval így egyszerűbb. Természetesen nekem. Aki olvassa, az nyilván senyved. Nem tudja mire vélni a dolgot. Esetleg nem emlékszik vissza, hiszen, olyan tíz naponként jelenik meg a Poeton

• A költőket kétségek gyötrik. Sajnos, mindenkit kínoz ez az érzés. És, ahogy marhul a világ, egyre inkább. Erre tendálunk. Nem bízunk, mert bizonytalan a jövő, és ezt belénk is sulykolják. Hirtelenjében, egy általam olvasott verssel kapcsolatban, az jutott eszembe:
  Az, kétségtelen hogy, léteznek kételyek.
  Persze a szavak is kételyt ébresztenek.
  Körbe vesz minket a sok-sok gaz,
  és előfordul néhány igaz.
  Az ellentétek közül, melyik pártjára álljunk.
  Hogy, tévedhetetlen, igaz utat találjunk.
  És akkor, e mellé még ott az a fránya tükör.
  Melyik az, amely eredetiként tündököl.
• A filozofikus gondolatokkal kapcsolatos gondolatok. Bocs elfelejtettem. Mi a véletlen? Ami, nem a mozgások fő irányából adódik. Ez így jól hangzik. Vélem, egy determinisztikus világegyetemben, nincsenek véletlenek. Remek felvetés. Igen messzire vezetne, ennek a végig gondolása. A két verzió között nincs különbség. Hume értelmezése szerint. Használta egymás helyett a két fogalmat. És akkor itt jössz Te. Mert, mi van azzal? Aki nem hiszi el, hogy az erő, és az energia ugyanaz. Én meg azt mondom. Rezgés van. Hívhatjuk bárminek. Valahol előjön, amit képnek nevezünk. Lehet, akár tükör is, ha úgy hívjuk. Leképződik, abban a valamiben, amit hívhatunk, akár tudatnak is.
• A költők nagyon sértődékenyek, Úgy, hogy vigyázni kell, mit is írunk. Meg ne haragudj. Rímileg szépen összeszedett. Gondolatilag eklektikus. Valahogy hiányérzetem van. Vártam még valami eligazítást. Merre, is tendáljanak a gondolataim. Lehet, igazad van vele. Gondolkozzon az olvasó is. Én a másik véglet miatt irkálok, hosszasan, és zavarosan. Így utólag jut eszembe. Addig próbálom megmagyarázni, hogy egyre homályosabb, és egyre érthetetlenebb lesz minden. Egyszerű tőmondatokban kellene közölni a dolgokat. Most ugye nem értitek: miről is van szó? Ez annak, az egyértelmű bizonyítéka, hogy igazam van.
• Jó tanácsokkal kapcsolatban: Szemlélet kérdése. Egy fiatal nem gondol ilyesmire. Igaza is van. Ha, igaza van? Véli előtte, a hosszú élet. Azt hiszem minderre, amit írtál későn döbben rá az ember. Egyszer valami olyasmit írtam: Vajon, akkor is várnád a holnapot?                                                                                                                 Ha tudnád: ez volt az utolsó napod.             -.appa.