A költők, akiket én olvasgatok a Poeton, hisz a transzcendenciába. Hiszi a természet megmenthető, ha törődünk vele. Hiszi, hogy valahonnan, valaki gondoskodik, az emberiségről. Erre reflektáltam, az alábbiak szerint

Az emberiség mindig is a csodára várt.

Csoda, hogy még létezünk. Ez is örök talány.

Úgy vélem, magunkra hagytak a pásztorok.

Kereshetik őket, szebbnél szebb verssorok.

Minket politikusok terelnek. Nem pulik.

Harsognak, és fújnak nekünk, szép színes lufit.

Nézd csak, nézd, és szemünk vakítja a csillogás.

Legyeket vonz, a cukormázzal bevont világ.

• Olyan gyönyörűségesen (a gyönyörűséges a Poeton használt kategória, gyönyörűséges versedhez gratulálok) írnak a tájról, a természetről, hogy nem tudtam megállni, hogy kicsit hozzászóltam. Csodállak látásodért, hogy a borzalomban. Ami maga a természet, tele veszéllyel, Te szépséget látsz. Ilyenkor irigylem a költőket. A természet, olyan, amilyen, de mindenképpen ellensége az embernek. Mentségére legyen mondva, az ember kezdte, az ellenségeskedést.
• Mint minden társaságban, itt is vannak, akik mindenhez, mindenkinél jobban értenek. Úgy hírlik, vissza is élnek a hatalmukkal. Most én is valami ilyen utcába keveredtem. A beküldött írást, nem sorolta be a gép állat, hogy több mint 400 vers várakozik. Egyből azt írta a moderátoroknál elbírálásra vár. Ott van jó ideig, majd a fő moderátor megírja, hogy nem közölhető, mert nem felel meg a szabályzatnak. Szigorúság van. Ahogy olvasgattam, őszintén megírták, hogy: a szabályzat értelmében Ady, József Attila és más klasszikus költők egyes alkotásai sem jelenhetnének meg az oldalon. Én roppant toleráns vagyok. Meg kell értenünk az embereket. Ezért, azt írtam: Azt tudomásul kell vennünk, hogy minden társulásnak vannak vezetői, irányítói. Nincs ezzel semmi probléma, úgy gondolom. Továbbra is, az a véleményem, hogy nem vagyok költő. Az egy szakma, aminek a csínját-bínját lusta voltam elsajátítani. Nem bántam meg, mert sokáig tartott volna. Odáig úgy sem jutottam volna, hogy valami megélhetésféle legyen belőle. Volt olyan munkám, amiből megéltem, később megéltünk. Amiket írok, azt talán rálehet húzni, hogy kötetlen verselés. Azért mondom, hogy talán, mert igazából, annak sem ismerem a műfaji szabályait. Biztosan van, hiszen a világban, minden szabályok mentén, és/vagy között történik. Őszintén szólva, mindenki azzal üti el az idejét, amivel akarja. Ha, Te úgy ítéled meg, hogy az én, homályos fejtegetéseim böngészgeted, akkor biztosan látsz benne fantáziát. Azt mondom erre, hogy örülök, hogy nem írok hiába. Ami persze nagyobbrészt, az udvariasságom miatt van, hisz több alkalommal leírtam már. Minden hiábavalóság, az ég alatt. Bocs, hogy ilyen hosszasan írtam, és fecséreltem az idődet.   -.appa.