Erre feltétlenül sort kell kerítenem, ugyanis egyházi rendezvényen voltunk szombaton. Milyen egyházi? Furdal most benneteket a kíváncsiság. Hát veresegyházi. Megmondom nektek, hiszen nem titok, hogy már régen foglalkoztatott a gondolat, hogy el kellene oda menni. Szétnézni. Igaz, hogy én a medve kórusra gondoltam, de Koncz Zsuzsa fellépése lett belőle. Medvéhez, annyi  köze a dolognak, hogy a Mézes-völgyben volt. A jegyszedők népi ruhában voltak, amiről meg az asszonykórus jutott az eszembe. Mit mondjak még. Az, az érzés kerített hatalmába, hogy összejött itt sok ember. Egy, akkor, valamikor lázadónak, újat akaró generációnak a tagjai. Hoztak magukkal fiatalokat is, akik látszólag, és lehet, hogy valóságosan is jól érezték magukat. Mert, miért is ne? Összességében, mégis az volt a benyomásom, hogy csalódtunk. Elvesztek, az illúzióink. Nem ezt akartuk. Nyugodjatok meg. Nem egyedi eset. Lovászy Károly se olyan lovat akart. Aztán, ha vígasztal, a mostaniak is elmondják majd, ők nem ezt akarták. Direkte nem mondom, hogy ilyen lovat, mert ugye a miniszterelnök úrról lesz szó, és mégiscsak hülyén jönne az ki. Nem a miniszterelnök úr jönne ki hülyén, hanem az, hogy egy mondatba keverem itt egy lóval. Mint megtudtam Hoffman Rózsától, Isten direkt nekünk teremtette Orbán Viktort. Igaz a lovat is nekünk teremtette, nem véletlenül vagyunk mi lovas nemzet. Ezt nem Rózsától tudom, hanem még, az átkosban így tanítottál, oszt megmaradt az emlékezetemben. Lehet, hogy azóta nem így van, akkor elnézést kérek a lovaktól, hogy rájuk fogtam, hogy nekünk teremtődtek. Azt mondta a mi Rózsánk: „Orbán Viktor miniszterelnök úr nagyon sokat tesz, és hálásak lehetünk Istennek, hogy ilyen vezetője van az országnak,” (azt ne firtassuk mennyien hálásak, azért, hogy nem nekik teremtette) Aki nem ismeri, az interjút, annak elmondom, hogy a miniszterelnök úr, nem úgy általában tesz sokat, hanem a nemzetért. Az is nagyon tetszik, hogy Hoffmann Rózsa a teremtésmítosztól eltekintve nem jár a fellegekben. Párhuzamot állít, a miniszterelnök úr és a parasztok között. Ne értsétek félre, a paraszt itt pozitív hős, amint a miniszterelnök úr is. Azt mondja: „mert a szántóvető parasztember, aki évtizedekig, reggeltől-estig dolgozik, a maga helyén szintén sokat tesz a nemzetért”. Itt most ugye újabb állat ugrik elejbünk. A szarvas. Azzal sincs gond, ilyen is van a magyar legendákban. Bizony a John Deere traktorokra gondolok. Nem tudhatjuk Rózsika mikor járt, a földeken. Nem mostanság lehetett, ugyanis a szántóvető parasztember, az emlegetett szarvasos traktorban ül. Igaz, hogy Ő csak rabszolga, a földesúrnál, akit a nemzet jól meg is fizet. Nem úgy, mint a földesúr a traktorosát. Nem jut szegény földbirtokosnak vízre se. Nem saját részre. A traktorosnak. A család visz ki nekik enni, meg vizet inni. Lássátok be, azok a traktorok klímásak, minden jóval felszerelve.  És sokba is kerültek. Igaz pályázaton nyerték. De ettől most tekintsünk el. Azzal se nagyon foglalkozzunk, hogy szegény földbírtokoséknak miből is telik, az a néhány hónapos külföldi nyaralás meg telelés. Most ezt komolyan mondom. Kit érdekelt, hogy a grófék annak idején: miből mentek? - meg mennyi időre? Hát engem nem. Igaz, hogy akkor még nem is éltem. Oda lehettek nyugodtan, hiszen a kasznár intézte a dógokat. Na, látjátok meg is oldottuk a rejtélyt. Van, aki intézi az ügyeket. Akár egész évben kint lehetnének. De nem. Ők hazajönnek, mert magyarok, és tenni akarnak a nemzetért. Ha már itt tartunk. Ne feledjük el Rózsikát. Köszönjük meg neki, hogy mennyi mindent tett Ő is a nemzetért. Igen, az oktatásra gondoljunk. (meg az útmutatásra, hogy miért legyünk hálásak Istennek, (amúgy nekem tényleg nem jutott volna eszembe))             -.appa