Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy az embernek megadatott a választás lehetősége. Ismereteinek birtokában, bölcsen dönt. Hát, azért nem egészen. Az ember élete rébusz. Napjában többször kell megfejtenie valamit. Dönt valamiben. Jól, vagy rosszul, és ezt sosem tudja meg, hogy egy adott pillanatban jól döntött e. Nincs lehetősége arra, hogy megtudja. Mi lett volna, ha másképpen dönt? A döntés szabadsága is illúzió. Körülmények kényszerítenek arra, hogy döntsek. Az olvasó elvethet egy gondolatot, vagy megszerethet, elfogadhat. Ez pillanatnyi hangulatától, akkori körülményeitől függ, még azt is mondhatjuk érzéseitől függ. Mondok egy példát. Én részemről, olyan selejt féle ember vagyok. Például. Nem értem a zenét. Nem is vágyom rá különösebben. Így maradtam. Egyszer egy Bob Marley cd-t hallgattam. Megállapítottam, hogy szörnyű ez a reggie. Két szám van rajta, ami jó. Aztán megint a kezembe került. Szinte mind tetszett. Így megyek el dolgok mellett az életben. Lehet, mások is járnak így. Sose kérdeztem. Mert, mire megyek vele, ha meg tudom, hogy igen. Ha egyszer, valamit nem választottunk, akkor már azt sem tudhatjuk meg, hogy mivé alakult volna az, ami végül is nem lett, mert elvetettük. Én inkább, azt mondom, hogy mi is csak képzelet vagyunk. Valakinek a képzelete. A teremtéskor, az ÚR kimondja, és kész is van. Legyen világosság, és lőn világosság.  Emlékezzetek csak, arra is. Jézus többször mondja. Legyen a Te hited szerint. És úgy lett. Mi is gondolunk dolgokat. Na, de. Miért is, úgy rohangálnak az elektronok az idegpályákon? Ha ezt valaki irányítja, akkor mondhatjuk, hogy: van szabad akaratunk? Én azt mondom, a körülmények hatására cselekszünk. Hogyan jönnek létre a körülmények?  Miért pont, azok a körülmények valósulnak meg? Említettem már régebben, hogy mindenki akar valamit. Könnyen belátható, hogy kereszthatások jönnek létre. Módosulnak a dolgok. Válasszuk, akkor ki egy kutyvaszból, hogy: mi a jó? Esetleg: mi a rossz? Van egyáltalán jó dolog? Egy jó választásból, sülhetnek ki rossz dolgok. Mondhatjuk, hogy fordítva is megtörténhet. Azt hiszem, közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk. Sok rossz közül, választhatjuk, a kevésbé rosszat. Amit, ott, akkor annak gondolunk. Pontosabban, annak hiszünk. Ezek összefüggő dolgok. Az ember mindig gondol valamit, és mindig hisz valamit. Ezért is nem egyszerű embernek lenni. Újra itt vagyunk gondolatainkban. Valamit tenni kell. Döntünk, és cselekszünk. Mindezt úgy, hogy csak sejtéseink, feltételezéseink vannak, arról mik lesznek a következmények. Később természetesen, úgysem nem tudjuk: mi is lett volna, ha: mást választunk? József Attila mondja. Szorítja, fogja, összenyomja, egyik dolog a másikát. Így mindenik determinált. Elnézést. Lehet nem pontos az idézet. Ezt most, azért vetettem fel, hogy: biztos, hogy mi döntünk? Tényleg szaladgálunk a labirintusban? Jutalom falatkákat kapunk, ha ügyesek voltunk. Sokszor gondolkodom. Az ÚR és az ember kapcsolatán. Most, ki is a mi Istenünk? Jött Jézus és megváltott minket. Ő egy az Atyával, mondta. Akkor, most az Ő útmutatásai szerint kell élnünk? Azért Ő nagyot lazított az ÚR előírásain. Hirdethették az evangéliumot a többi népek közt is. Nem kellett körülmetélkedni. Ezekre gondoltam, mikor felmerült bennem: ki is a mi Istenünk? Ezeken sokáig lehetne morfondírozni, anélkül, hogy megoldásra jutna az ember. Hiába. Isten kimérte a tudás határát. Most maradjunk ennyibe.         -.appa.