Földbe döngöltek sokszor.

Tapostak rajtunk a századok.

Magyar vagyok, egyáltalán?

Vagy csak lázadok?

Hát, majdcsak lesz valami.

Tudom, csak jókat hallani.

Lám, mily jóravaló, igaz, ez a nemzet.

Minket, jóravaló, igaz ember nemzett.

/

Te sem bíztál, csak az olcsó borba.

Juthatsz palotába, vagy akolba.

Mondod. Lám micsoda mocskos horda.

Szemlélet. Kívánod őket a pokolba.

/

A messziről jöttek, messziről jönnek rég.

2011 óta eltelt sok év.

Múltjuk és jövőjük, a végtelenbe ér.

Felsejlenek a lehetőségek,

de hihetsz e, a hitetleneknek.

Kiadod magad valaki másnak,

reménykedve, hogy majd tolerálnak.

Szerettél volna feleségeket,

De ebben az országban nem lehet.

Nem tarthatod meg,

kulturális integritásodat.

Ne higgy az alkunak.

Szeresd felebarátodat.

Tétova mondat hagyja el a szád.

Hideg van. Jó lenne, egy nagykabát.

Lám, micsoda mocskos horda.

Kívánod őket a pokolba.

                                     -.appa.

Nos annyit tudjatok a versről, amelyt már ismertek, hiszen közzétettem, hogy átírtam. Mikor? Ma hajnalban, amikor is (migráns) hazalátogató kislányomat vártam, hogy megérkezzen a taxi busszal. Szóval, mint látjátok átírtam Szükséges volt e átírni a verset? Gondoljatok bele. Idegesítő várni, hogy az ember gyermeke, ebben a zűrös Európában, több mint ezer kilométert autózik. Valamivel töltöttem az időt.   Hajnali egykor sikeresen megérkezett..