Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az életnek van értelme, van célja. Biztos vagyok benne, hogy az emberek egy része, vélem nagy része eljut odáig, hogy megfogalmazódik benne kérdés gyanánt: mi az emberi élet értelme? Van e egyáltalán? Innen tovább lépve felmerül, hogy: a világnak, az univerzumnak van e értelme? Nem mondhatjuk, hogy: hát persze. Ha, nem lenne valami célja, akkor az egész nem lenne. Márpedig én úgy gondolom, hogy nincs. Megnyugtatásul annyit, hogy maga a világ sincs, de erről majd később. Nos, olybá tűnik, hogy ezzel megfogalmaztam a logikai negatívizmust. Azon is érdemes tipródni kicsinység, hogy van e valami erkölcsi irányítás a világban, ami a jó felé terelgetne minket. Ezt gyakorlatból megválaszolhatjuk. Jelenleg úgy néz ki, hogy nincs. De, egyáltalán birtokában vagyunk e, annak a tudásnak, ami alapján el tudjuk ezt dönteni. Mondhatják: persze, hogy nem. Isten kimérte a tudás határát. Ettől még tudhatnánk, hisz: azt sem tudjuk hol a határ? Ha, már citáltam a bibliát. Abból az következne, hogy létezik valami erkölcsi irányítás. Egyik oldalról van az emberi szabadság (ez inkább egyfajta értelmezés, belemagyarázás féle), másik oldalról vannak a megtorlások, a szankciók. Mit is akarok én ezzel mondani? Nem egyebet, mint azt, hogy az ember feltételezések alapján dönt és cselekszik. Sarkítva: sosem lehet valós tudás birtokában! Ez igaz abban az esetben is, amikor saját magának akar jót. Gondoljunk, csak vissza. Mennyiszer hangzik el? Pedig én jót akartam. Említettem az emberi szabadságot. Ennek kapcsán az is felvetődik, hogy: egy determinisztikus világegyetemben létezik e szabadság? Egyáltalán: valóban determinisztikus a világegyetem? Úgy néz ki, igen. Mi a biztosíték arra nézve, hogy ez a magabiztosságunk is nem csak fikció, feltételezés? Annyi bizonyos, hogy a világ a rendezetlenség, a káosz felé tart. A létrehozott dolgok tönkremennek, elenyésznek. Végig gondolva ezeket, félelmetes. Megnyugtatásul annyit, hogy az ember mindig is félt. A változástól, az újtól. Ironikus, de sok dolgot éppen azért tett, azért hozott létre az ember, mert félt. Sokat azért, mert ezzel könnyítette a munkáját. Alapvetően az ember lusta, azt szereti csinálni csak, amihez kedve van. Vannak, akiknek szinte semmihez sincs kedvük. Kiűzettünk ugye a paradicsomból. Valahogy az bennünk maradt, hogy mindenünk meg van, nem kell érte dogoznunk. Pedig az ÚR kényszermunkára ítélt minket. Úgy közbevetőleg jegyzem meg. Manapság is megfelelő büntetés lehetne a kényszermunka. Említettem a félelmet. Nos, ha ez vígasztal valakit? Az ember ma is fél, szorong. Mitől? Hát mindentől. Erre még rá is segítenek. (média) Tegyük hozzá, meg is van rá minden oka. A médiának, az ijesztgetésre, hisz abból pénze van, az embernek meg a félelemre. A sors ugyanis kiszámíthatatlan és ezzel az emberek nagy része tisztában van.    -.appa.