appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Történések (I-II)

2016. június 26. 18:48 - appasztorik

                 Vágytam,

                 tanulni akartam,

                 de már nem reménykedem.

                 Ölhetnék is,

                 megszerethetnék is,

                 van még életem

 

                  Féltékennyé lettem én.

                  Megölelt

                  s pihéiddel szöszmötölt a fény.

                  Csókként dobott a nap

                  egy sugarat.

                  A jeges szél is, csak megsimogat

                  Álmod puha tollal borítják,

                  mint fészkük a madarak.

                  II.

                  Most pihen az éj

                  Piheg a sötét,

                  fölöttem szorongások

                  köröznek, mint sasok.

 

                  Te láttad,

                  ott fent ült,

                  és én kiáltottam

                  dobd el a hegedűt.

                  Hulljon hát alá a mindenségbe,

                  mint fáradt fáról a levél.

                                                               -.appa.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr538845062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása