Főleg, mikor egyedül vagyok,

mint hó a lében elolvadok.

A jót igen, a rosszat nem feledem,

el kellene terelni a figyelmem.

A rám feszülő kék ég alatt,

gondolok valami fontosat.

És mindezt majd megosztom veled.

Szeretném tudni, hogy elhiszed.

Lehunyt szemhéjaim mögött.

Valahol a felhők fölött,

lebegve sétálok veled.

Egyszer csak megint este lett.

Mikor az ember kinyitja szemét,

rémes, a valóság milyen sötét.

Én legyek a sorssal szemben alázatos?

Tudom, ő velem milyen gyalázatos.

Az eszemmel persze tudom,

nap ragyog a túloldalon.

Gondolnék én valami fontosat,

de álmaim kopottak, porosak.

Látod, hát ezt oszthatom meg veled.

Erre igazán büszke lehetek.

                                                 -.appa.