Felettem,

a bizonytalanság

lebegve köröz.

Azért kimondom hát,

hogy búcsú,

kétségek között.

Figyeltelek, kerestelek.

Kedvesemként elképzeltelek.

Gondolkodom.

Mondanom kellett volna,

hogy szeretlek?

Mondjam Neked, hogy kérlek.

Ha hagynád, én szeretnélek.

Nem.

Az egésznek itt legyen vége.

Befejezni, mielőtt elkezdődne.

Inkább, most veszítsek.

Nekem,

túlon-túl bonyolult az élet.

Lehet nem érted,

de én félek.

Most már,

bármit is csináltam.

egyetlen vigaszom,

hogy bátran mondhatom.

Nem következik be,

amire mindig is vágytam.

Megtudni,

milyen is veled ébredni,

reggel az ágyban.

Vajon, most hibáztam?

                                  .-appa.