Nagy erőkkel kerestem egy munkabiztonsági nyilatkozatot. Eközben keveredett látóterembe egy régebbi írásom. Magyar Csoda, még 2007. 02. 14.-ére datálva. Attila fiam többször bujtogatott, hogy írjak ismét, hiszen kicsiny hazánkban azóta is rengeteg csoda történik nap, mint nap. E bizony igaz. Olyan igazság tartalma van a dolognak, hogy ha Aliz csak egy kicsit is megsejtett volna belőle, valamicskét is, akkor biza szól annak a forgószélnek, hogy szíveskedjen őt Magyarország területére letenni. Azért is adom közre ezt a cikket, mert van benne egy kis jövőbe látás. Azt mondom benne, hogy milyen hamar eltelik az a (akkor még négy éves) országgyűlési képviselői ciklus. Azóta öt évre emelkedett, ami ugye nem olyan sok. Mi több a nyugdíj korhatárt is feljebb tették öt évvel. Mielőtt bárki is felháborodna. Tudom, hogy a szocik kezdték. Fideszék, csak gyorsítottak egy kicsit rajta. Lássátok szemtükhel, mik vótak. Ímé, a cikk.

 Az utóbbi hónapok történései csak arra kényszerítettek, hogy ujjhegyeimmel elkezdjem böködni a billentyűzetet. Egyébként is régen ragadtattam magam arra, hogy rácsodálkozzak kis hazánk nagy csudáira. Nyilván párszor ránk csudálkozott a világ is. (ami persze filozófiai szempontból marhaság, de így szoktuk mondani) Nem hinném, hogy különösebben felizgatták volna magukat. Azt sem hiszem, hogy különösebben érdekelte volna őket. Megállapították magukban, hogy de marha egy népek vagyunk és kész. A címet elolvasván gondolom többen asszociáltak a „Jó, a rossz és a gonosz” , esetleg a „Szép, a csúf és a szörnyeteg” címekre. Valljuk bé akkor, hogy én magam is gondoltam erre. Sokan rám mordulnak most nyilván, hogy persze, hogy gondoltál rá, különben nem írtad volna ide. Engedjék el magukat, én is azt teszem és rátérek a lényegre. Na szóval, nézem a tévét, kapcsolgatok ide-oda. Kereszttűzbe szegény Ildi. Éppen azt fejtegeti, hogy ugyan abban a cipőben járunk, mint a németek. Fel kellene emelni a nyugdíj korhatárt 64, 65 évre. Megkérdi az egyik szerkesztő, hogy egy ma született csecsemő vajon milyen élettartamra számíthat. A kérdés hallatán nagyra kerekíti, amúgy sem kicsi szemét. Hogy jön ide a csecsemő. Nyugdíjasokról beszélgetünk. Megtudja hát, hogy 67 év a várható élettartam. Mi is megtudhatjuk hát, hogy Magyarországon hosszú életűek az emberek, csak sajnos vannak, akik fiatalon meghalnak. Mit szándékozott ezzel mondani? Politikailag ez nagyon jól hangzik, de a matematika ennél egyszerűbb megoldást ad. Ha az átlag 67 év, akkor bizony matematikailag az következik, hogy vagy nem élnek olyan soká, vagy nincsenek olyan sokan. Célszerű lenne tehát valamit tenni, hogy ne legyen ennyi nyugdíjas. Arra ne is tessék gondolni, hogy valamely mesterséges módon csökkenteni kellene a nyugdíjasok számát. Nagy veszteség érné a biztosítókat, azt pedig ugye senki nem akarhatja. Nyilván egyszerűbb akkor tovább dolgoztatni őket. Lássuk be, hogy ha már dolgoztak negyven évet mi az a plusz négy-öt év. Milyen hamar eltelik egy országgyűlési ciklus. A képviselőknek, nekünk nem igen. Jó fizetés, kaja majdnem ingyen. Marad a kézenfekvő megoldás, itt a nyugdíjazásunk körüli időkben legyünk mi is képviselők. A fenébe, ez sem jó. Most jut eszembe. Katika azt fejtegette a tévében valamelyik nap, hogy természetes, hogy a képviselők elszámolás nélkül felveszik azt a havi 250 000 forintot. (ha oszt az ember, akkor a 18 millió havi 350 000 ezerre jön ki) Különben megélhetési gondjaik lennének. Én egyből beláttam, hogy ez nem lenne jó. Akkor nem tudna az én, a mi, gondjainkkal foglalkozni. Ezt nem akarhatjuk, hát nem ezért küldtük Őket oda. Ne akarjunk magunknak gondokat. Inkább, mégse menjünk képviselőnek. Maradjunk csak a munkavilágában. Felrémlett bennem, hogy vannak olyanok, akik félévre kapnak ennyi segélyt, vagy egy egész évre. Nekik szerencsére nincsenek megélhetési gondjaik, vagy nincs ilyen jó szószolójuk. Mondja ismerősöm, mikor éppen ráértünk és a képviselő sanyarú sorsán meditáltunk. Te ez hülyére vesz minket. Nem feltétlenül, az is lehet hülye aki ilyen indokot kitalál.      -.appa.