- Zsuzsinak köze van ehhez az egészhez, bár a vonatot nem Őróla nevezték el. Hivatalosan, ez a keskeny nyomtávú vonat ZSEV. A ZSUZSI Erdei Vasút Nonprofit Kft. üzemelteti. Ahogy tapasztaltuk az kétségtelen, hogy nem a pénzre hajtanak. Zsuzsa kitalálta, ha csütörtökön beviszem Attilát, akkor már maradjunk Debrecenben. Ráálltam, úgyis régen le akarom már szerelni, az izzó zabáló világító testet, és felszerelni az újat. E szabatos megfogalmazás annak köszönhető, hogy N. Vidorszki tanárnő ha olvassa, akkor nehogy kiakadjon. Ő tanította Nekünk a felsőfokú munkavédelmi technikumban a világítástechnikát, és nagyon érzékenyen érintette a pongyola megfogalmazás. Konkrétan azt mondta: aki nekem azt mondja, hogy armatúra, az ki van rúgva. Mindezt az első óra, első perceiben.
- Zsuzsa azt tervezte, hogy felderítjük a Zsuzsi vonatot, mert az unokákat el akarja vinni vonatozni. Elvégeztem a leszerelést, és elindultunk. Nem írtuk fel milyen úton van. Minek? Biztos ki van táblázva. Hát nem volt. Így a híres kalózról (Ruyter) elnevezett utcát elég nehezen találtuk meg. A sín mentén felmentünk a Fatelep végállomásig. Elmentünk Attiláért.
- Megbeszéltük, hogy holnap fél kettőkor felvesszük és kimegyünk Hármashegyaljáig. Így is cselekedtünk. Ahogy Henry mondta a Csengetett, mylord?-ban. Jó tapasztalás volt ez nekem. Jó tapasztalás volt ez mindenkinek. Bemegyünk a nagykapun. Én elindulok, a váróterem, és jegypénztár felé. Állok, nézek a pénztárra. Nem látok ott senkit. Egyik várakozó mondja: nincs pénztár, a vonaton kell jegyet venni. Felszálltunk, a négy kocsi egyikébe. Olyan kocsi ez, mint amilyen a Hegyközből, a Bodrogközbe járt gyerekkoromban. Persze a járófelület modernebb, műanyag borítás. A kályha körbekerítve, és figyelmeztetés, hogy forró. Valami füstérzékelő féle a plafonon. Arra is figyelmeztetnek, hogy WC nem üzemel a vonaton, de a végállomáson van. Ötvenöt perc alatt értünk oda. Mondhatjuk, hogy az erdei levegő kellemes volt. Leszálltunk. Kérdeztem a kalauzt. Mit lehet itt csinálni, egy félóráig? (Az utolsó vonattal mentünk). Megtudtam, van egy kilátó, vagy csillagvizsgáló, egy kis múzeum. Egy büfé is van, de egy idős nő a büfés, aki ilyen korra bezár - „úgy sem jön senki”.
- A hírrel ellentétben, amiket hallottam teljesen másként festett a valóság. A WC, a kilátó, és a kis múzeum nem volt nyitva. Ki volt írva, hogy 14.-én, és 15.-én zárva. Lehet rápihentek a 16.-i ünnepségre, hiszen száznegyven éves a Zsuzsi vonat. Még egy apróeltérés. A Büfé nyitva volt, de Zsuzsán kívül senki sem ment arra. Így aztán megszületett az elhatározás, az unokákat nem Zsuzsi vonatoztatja meg. Megtelefonálta Csillának is. Ne gondolkozzon ezen a kérdésen. -.appa.
