Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az emberek társadalomban élnek. Családban élnek és jól kijönnek egymással. Ebben tévedtek. Nem ilyen egyszerű ez, mint amilyennek elsőre látszik. Az emberi kapcsolatok, elég kuszák (nem úgy kusza, mint Tiszalökön a törpeharcsa). Úgy értve, hogy bonyolultak, nincsenek egyensúlyban, összhangban. Ez attól van, hogy az emberek nem azt nyújtják egymásnak, amire a másiknak szüksége van. Igazából semmilyen téren. Szellemi, testi, és tárgyak értelmében sem. Ismerem Én. Tudom Én, mi kell Neki. De végül is nem tudja. Ennek kialakulásában annak is szerepe van, hogy a kapcsolatok elején nem tisztázódnak ezek a kérdések. Az elején mindenki egy szerepet játszik. Több oka is van ennek. Van, hogy szóba sem kerül. Mondván megismerjük egymást és tisztázódnak a dolgok. Az is előfordul, hogy a másik fél nem érdeklődik. Sokadlagos dolognak tekinti. Beszélgetnek róla, de fél füllel hallja, és félre érti. Az érdeklődésre nem mondja el. „Nem fogom tán kiadni magam a legelején!” Később nem változtat, hiszen emlékszik, hogy a kapcsolat elején dezinformált. Felötlik benne: mit fog mondani? – a másik fél. Aztán, az is előfordul, hogy kap valamit az illető. Nem meri megmondani, hogy ezt Ő nem akarná. Belemegy, hogy a másik meg ne sértődjön. Azzal vigasztalja magát, hogy szép Tőle, hogy gondolt rá. Mint mondottam ez áll, testi, lelki, és tárgyi értelemben is. Így aztán azt nyújtjuk Neki, amiről azt hisszük, hogy a másik félnek szüksége van. További összekülönbözések adódhatnak abból, mikor egyik fél, úgy áll a dolgokhoz, hogy Én áldozatot hoztam érte. Akkor miért így viszonyul hozzám? A másik fél, azt mondja: miért kellene Nekem ezt viszonozni? – Én nem kértem Tőle semmit. Uram bocsá’, - szüksége sem volt rá. A szeretet nem erőszakos, nem tolakodó, nem tanácsadó. Nem oldja meg helyettem a problémákat. Az is elég, hogy átéli a dolgaimat, Velem. Együtt érez. Ha kérem, kifejti a véleményét, de nem telepszik Rám. Az már nem szeretet, az nyomasztó és szinte fojtogatja az embert. A férfi-nő kapcsolatban fordul elő gyakran, hogy a nő megharagszik, megsértődik. A nők szeretnek megbeszélni dolgokat. Nem úgy szó szerint. Elmondják a problémájukat. Itt esnek hibába a teremtés koronái. A férfi azonnal elkezdi megoldani a problémát. Megmagyarázza, hogy mit kell tenni. Ezt nem kérte Tőle senki, ezért aztán gyakorta verik le a fejéről a koronát. A nő nem kér választ. Ő miközben mondja a magáét, dolgozik a probléma megoldáson, de jól esik Neki, hogy párjával ezt megoszthatja. Általánosságban is azt mondhatjuk. Soha, senkinek ne adjunk tanácsot. Abból nem lehet jól kijönni. A vége az lesz, - Te mondtad! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy közös családi kérdésekben is zárkózzunk el. Vannak dolgok, amit közösen kell eldönteni. A két félnek egyetértésben. A keleti bölcselet szerint, az egyén járja be, a saját útjait. Tapasztaljon, és fejlődjön. Válasszon és élje meg a lehetőségeit. Emberi kapcsolatok viszonylatában a szeretet bizalom, a Másik ember iránt. Harmóniában lenni testi, lelki lehetőségeinkkel. Harmóniában élni a többi emberrel és a természettel. Szeretett testvéreim, az embernek szüksége van szeretetre, és manapság egyre inkább. Gondoljátok végig. A pénzhajhász ember vajon boldog? Vannak körötte sokan. A pénze miatt. Aztán Ő sem bízik senkiben. Feltételezi, hogy a pénze miatt próbálnak barátkozni vele. Bizalom nélkül, nincs szeretet. Most, leginkább a gondoskodásban élünk meg hiányt. Hogy nem számítunk. Darab, darab. Mondja Viktor: Nekünk minden élet számít. Kár, hogy nem érezzük. Gondold végig. A szeretetet kapcsolataidon keresztül, érheted el. Szükséged van valakire, akiben megbízhatsz, és Ő is bízik benned, és Neki is szüksége van Rád. Ite, missa est. -.appa.
