Jól emlékszel. A Poet évelején, az előző évről sok adattal szolgál az elmúlt évről. Tehát nem csak annyival, amit a múltkor írtam. A 2018-as évben publikált írásaimmal kapcsolatban az jött ki, hogy összesen 6149 alkalommal tekintették meg a látogatók. Na, most kapaszkodj meg. Ezzel az év legolvasottabb szerzőinek felső 10%-ába tartozom. Írtam Tanács címmel, egy valamit. A Poet következetesen versnek nevezi. Végül is mondhatjuk rá, hogy vers, csak szabad vers. No, ez volt a legnézettebb, 326-an voltak kíváncsiak rá. Az átlag egy alkotás esetében 187. Na, ehhez képest, az én írásaim százan sem nézik meg. Bár különösebben nem szoktam ránézni. Van valahol ilyen összesítés, - hogy melyiket, hányan nézték? Az év folyamán 882 alkalommal jelölték az olvasók kedvencnek a verseimet. Ünneprontó gondolatok című versem volt a legnépszerűbb, 38 kedvencnek jelöléssel. Na, most kapaszkodj meg. Ez a vers, az idén publikált művek több mint felénél sikeresebb volt! És képzeld el, kaptam egy dicséretet. Idén a régebbi verseim is gyarapodtak, 11 kedvencnek jelöléssel. A statisztikát készítők szerint ez, azt jelenti, hogy az olvasóknak annyira tetszenek a műveim, hogy a korábbiakhoz is visszajárnak elolvasni őket. Ez az igazi siker! :) – mondják Ők. Na, akkor már végig írom, hogy mit hozott ki a statisztika. 1844 hozzászólással gazdagodtak a verseim, a tavalyi év folyamán. E tekintetben is az Ünneprontó gondolatok című versem vitte a pálmát 80 hozzászólással. Na, most már tudod. Köszönöm, hogy ilyen mértékű érdeklődést tanúsítottál, művészetemmel kapcsolatban. Igazán köszönöm részletes írásod, amiben elemezted versemet. Való igaz, hogy az írásban több elvárás is megfogalmazódik. Szigorúan véve, óhajtó mondatok. Akár, az "ennyi lenne az egész" is idetartozhatna. Ezek mögött, a mondatok mögött, mindenütt pont van. Lehet, hogy ez hiba. Sajnálom. Felkiáltójelet, csak indulat kifejezésére, vagy felszólításra szoktam használni. Ez így alakult ki bennem, az évtizedek során. Igazából, ez gyermek korom óta így van. Így szoktam meg, és ezt tartom elfogadhatónak, közlési szempontból. Részemről tolakodónak tartottam, és tartom, hogy egy kérést parancsolólag adjak elő. Számomra erőszakosnak tűnik a dolog. Lehet, hogy a magyar nyelv szempontjából helytelen, sőt biztos - de nem érdekel. Most pedig már ott tartunk, a parancsuralmi rendszerben, hogy minden felszólító módban van. Emiatt aztán még-inkább nem használok felkiáltójelet. Még egyszer köszönöm erre irányuló soraid, amelyben az írásjelek használatával kapcsolatos hiányosságomra felhívtad a figyelmemet. Tudod, 2012 óta írom, az okhatározói mellékmondatokat. Ott semmilyen írásjelet nem használok. Próbáltam a Poetre feltenni ilyen írást. Nem engedte a rendszer, hogy hosszúak a sorok. Egyszer beadtam novella pályázatra. A zsűri elnöke szerint nem felel meg a novella kritériumainak. Szerintem megfelel, de nem tudott vele mit kezdeni. Most mond meg, - érdemes újítani, valamit is az irodalomban. Ilyen hozzáállással soha nem jelenhetett volna meg a „A megsebzett galamb és a szökőkút”. Egyébként a Poet rendszerén nem is tudta volna megírni. Úgy értve, hogy bemásolni sem engedi, a csudaságot. Én, azt nem tudtam elérni, hogy az első négy sor balra zárt legyen, a többi meg jobbra zárt. Szegény Apollinaire, mit összebosszankodott volna. -.appa.
