Előzmény

Azt írta a gép: "nem írtál címet".

Na, légy boldog. Akkor írtam egyet.

Bevezető:

Óh, a költők. Férfiak, és nők.

A nyugodtak, és a hőzöngők.

Egy álmot láttam a menyegzőn.

Tárgyalás:

Tudjátok meg Ők,

(mármint a költők)

a mindenhez értők.

A világmegváltók, és lényeglátók.

Töprengve, a halmazok összecsúszásáról.

Remegve, büszke lebegéssel a bohóságtól,

és kétkedéssel, a kétségtelen valóságról.

Ami igazából nincs, (mármint a valóság)

amiről többnyire Ők is gyanítják, hogy nincs.

Miközben hirdetik, állítják, hogy van.

Na persze, e közben szorongva kétkednek.

Kétkednek, hol abban, hogy Isten van,

hol abban, hogy nincs. (jobb vóna, ha nem vóna)

Hagy mondjak valamit, a megnyugtatásra.

Natúr. Egyáltalán nem finomkodva.

Közben Isten itt hagyta, ezt a nyomorúságos Földet.

Nincs vele gondja, már elpusztul Ő nélküle is.

Közjáték:

és eksztatikus ragyogás sugárzik orcájukról

valami felemelő érzés lebegni

mondják

fölötte vagyunk a karámnak

fészbukon üzenek minden barátnak

no és a babámnak

sajnálom

hogy otthon hagytalak drágám

de a szeretőm várt rám

Utórezgés:

Óh, költők. Férfiak. Nők.

Nyugodtak, és hőzöngők.

Mindez olyan, hogy nézhetjük bárhonnan.

Atya ég! A menyegzőt csak álmodtam?

                                                                      -.appa.