Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy az embereknek nem változik a véleménye. Hát tévedtek. Sőt, azt mondom, hogy az idő telésével, az emberek ismeretekre tesznek szert. Annak hatására változik a véleménye, és helyes módon ennek hangot is ad. Lássuk akkor, hogyan is volt ez a Fidesz esetében. Megalakulásuk kori beállítottságukra azt mondhatjuk, akkor még megvesztegethetetlenek voltak. Meghatározásuk szerint: jogállamiság, parlamentáris demokrácia, korrupciómentes politika, valamint a kulturális sokszínűséget tartották fontosnak. Ezeket jelölték meg, mint képviselendő eszméket. Itt megjegyzem a párt 1992-ben lett, a Liberális internacionálé tagja. Ma, nyugodtan elmondhatjuk, hogy értékrendjükből a fentebbi négy alapelv kikerült. Miért mondom ezt? Jogalkotás visszamenőleges hatállyal, visszaélés a 2/3-al, a korrupció elharapózása, a kulturális sokszínűség, szintúgy elsikkadt. Egyéb változások is történtek, a párt életében, amiről regélek hamarosan. Meg kell említenünk az 1990-es évet. Ebben az évben volt a tragikus trianoni békediktátum 70. évfordulója, amelyre egyperces néma felállással kívántak emlékezni a honatyák. A történet, a következőképpen játszódott le. A házelnök azt mondja: Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel! Egyperces néma felállás, következett. A képviselők felálltak. A FIDESZ képviselői, ha már felálltak, akkor ki is vonultak a teremből. Itt is jelentős változás történik majd a jövőben. Ez a jövő 2010-ben következett be.  Kövér László, és Semjén Zsolt kezdeményezésére, az ekkori kormányzati álláspont szerint „a trianoni tragédia” dátumát, június 4-ét a Nemzeti összetartozás Napjává nevezte ki, mondhatjuk, ünnepi rangra emelte az országgyűlés. Biztos szemet szúrt valakinek, hogy egy mondatban található kövér László, aki a Fidesz legradikálisabb alapító tagja volt, (azt gondolom, ma is Ő az) és Semjén Zsolt, aki a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. Az előbbi mondat előre vetíti, hogy ugyancsak jelentős változás történt, az egyház való viszonyukban is. Ugorjunk akkor egyet az időben, csak most visszafelé. Történe pedig, hogy Viktorék már a parlamentben ültek. Természetesen azért, hogy az ország szekerét tolják. Ha, már ott voltak, akkor széltolóskodtak is, egy kicsit. A visszaemlékezés Ilkei Csabától, akkori független országgyűlési képviselőtől származik. Ő, 1991 és 1994 között elég közel ült a parlamentben Orbán Viktorhoz. Tőle tudjuk, hallotta Viktor hogyan váltogatta a tényszerű stílust, a handabandázással. Ebben, én nem látok különbséget. Miniszterelnökként is előszeretettel handabandázik, hol megfontolt komoly képet vágva, hol gúnyos lenéző mosoly kíséretében, elkerülve a számára feltett kérdéseket. Lássuk, miket mondott még Ilkei: Amikor szemben a Kereszténydemokrata Néppárt valamelyik képviselője kezdett beszélni, Viktor refrénszerűen megszólalt „Térdre, imához!”, néha ki is ment teremből. Ennyi a történet. Persze hozzátartozik, hogy ez jó heccnek számított, mikor is az ifjú demokrata kar jót vigyorgott, a főnök viccességén. Aztán lássunk, még egy visszaemlékezést. Fodor Gábortól származik. Nem feledtük el ugye, hogy Ő a Fidesz alapító tagja volt. Ebből kifolyólag Gábor egészen közel ülhetett Orbánhoz. Azt mondta, hogy pártvezetőtársai akkoriban vadul szidták a csuhásokat. A csuhás volt akkor, sok ember számára a papok megjelölése. Emlékeztetnélek benneteket arra, amit régebben mondottam. A Fidesz vezetői a szocializmus emlőjén nevelkedtek, és nem tudnak attól, annak eszmeiségétől elszakadni. Átnevezik a dolgokat, de ugyanazt csinálják, mint amit annak idején csináltak, az akkori vezetők. Ugyanazt, csak sokkal durvábban. Nagyobb mértékben. Miért mondtam? Gyerekkoromban, az ötvenes években, Mi is csuhásoknak hívtuk a papokat. Na, nem úgy szemtől szembe, hiszen az iskolákban volt hittan oktatás. Itt domborodik ki a Fidesz nagy váltása. Újra van hittan oktatás, és puszipajtások a kereszténydemokratákkal. Ite, missa est.    -.appa.