Valójában nem lehetetlen, hogy megrögzött romantikus vagyok, csak erősen titkolom. Talán ettől lehet, hogy nem szívesen nyilvánítok érzelmeket. Ezt inkább versben próbálom meg elérni. Bevallom, nem igazán sikerül. Szinte mindennel kapcsolatban van bennem elégedetlenség. Mármint azzal kapcsolatban, amit csinálok.

Ezekre az emberekre szükség van. Nagy munkával USA mintára létrehozták őket, hogy manipulálhatóak legyenek. Ne gondoljanak semmire. Legfeljebb arra, hogy milyen jó lesz majd a csúcson. Ami aztán nem jön el. Nem lehet mindenki Timike, akit Bandi bácsi felkarol.

Erre specializálódtak sokan. Jól jövedelmező szakma lett az idősek becsapása. A minap mellém is beállt egy fiatalember a parkolóba. Tört magyarsággal elmondta, hogy áru bemutatón voltak. A náluk lévő Dormeó paplant nem tudják visszavinni a határon. Ha nem utálom az erdélyi Magyarokat, akkor 800 forintért nekem adják. Mondtam nem utálom őket, de nincs szükségem paplanra. Felcsattant, hogy egy Dormeó nekem nem ér 800 forintot. De, értse meg, nincs szükségem paplanra, válaszoltam. Kitolatott és elment. Egy magyar rendszámú autóval.
Azt mondják, valamit valamiért. Végtére is az ember szabadon választhat.
Ő dönt, de vigasztaló benne, hogy sosem tudja meg, hogy: jól döntött e?

Azt kezdem észrevenni, (jó ideje) hogy az ember elgondol dolgokat. Vágyik valamire. Lesz is valami, ami mégsem olyan, mint amikor ábrándozott. A valóság mindig más. Az élet túlságosan interaktív. Történik, ahogy történik. Nem nagyon veszi figyelembe a kívánságainkat. Legalábbis az enyémet.

Azon kapom magam, hogy olykor előbúvik belőlem az ábrándos lelkű költő. Ettől persze még tisztában vagyok vele, (az eszemmel) hogy mint minden, ez is hiábavalóság az ég alatt. Gratulálok. Elkaptad annak leírását, milyen is az élet. Szürke és reménytelen. Beleszürkül az ember is. Ha, megdobnak kővel, akkor megdobnak legközelebb is.
Köszönöm Soraitokat. Időnként velem van és mégis, valahol távol. Elérhetetlen messzeségben. Valahol kívül, a mindenségben, ahol, vagy inkább ahonnan néha érzi az ember. Mit is érez az ember. Nem kellemes, mint mikor tényleg velem van valaki. Egy hiányt érzek, ami elkezd növekedni és szépen fokozatosan szomorúsággá válik.

Emlékekké válnak a dolgok, a személyek, meg hiánnyuk. Ez nem zárja ki, hogy tárgyak is hiányozhatnak. (Itt kiegészítem most azzal, hogy többen nem értik, hogy nekem tárgyak is hiányoznak. Annak idején Zsuzsi sem értette.)

Most elég pesszimista hangulatban vagyok.

Minden emberi cselekvés felesleges.

Az Úristen megbocsát a bűnösöknek.

                                                                      -.appa.