Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember tudatos és gondolkodó. Az ember feltétlenül szereti ezt hinni magáról. Kiemeli magát az állatvilágból. Mindenek fölé helyezi magát. Belegondolva, előszeretettel helyezi magát más emberek elé, fölé. Meggyőződése, hogy mindenkinél különb. Most nézzük, amikor csak az állatoknál vagyunk különbek. Az egyik ilyen. Azt mondjuk az emberről, hogy egyedüli birtokosa a nyelvnek, a beszédnek. Biztos ez? Hangokat az állatok is adnak ki. jeleket a hangyák, a méhek is alkalmaznak. Szóval, ha nem is szó szerint. Kommunikálni más módon is lehet. Mondottam már. A háziállatok, jól megértik az embert. Mondhatjuk erre, hogy: azt a párdolgot megjegyzik. Nem tudatosak, csak idomítva vannak. Mondani mondhatjuk. De, úgy van e? Amondó vagyok, hogy az ember csak korlátozott mértékben tudatos és gondolkodó lény. Történelme során hozott összes cselekvéséről, ezáltal döntéséről is, egy szakszerű elemzés megállapítaná, hogy hibás. Jól van, én is tudom. Szemlélet kérdése. A megrendelő kívánságára bármiről megállapítható, hogy milyen remek dolog, de akár az is micsoda ostobaság volt. Az ember nem mindig van teljesen, a mostban. Jól van. Mondjuk ki. Sose. Ennek oka, hogy tudatilag kalandozik a múlt és a jövő között. Emiatt aztán a jelent nem tudja felfogni. Felmentés gyanánt mondhatnók, hogy a jelen értékeléséhez, a jelen megértéséhez, a múlt ismeretére szükség van. Ez roppant logikusan hangzik. Felvetődik a kérdés: ismerjük e a múltat? Tudjuk, hogy a múlt egy meghaladott jelen. Azt is tudjuk az ember nincs benne a jelenben. Ebből adódik, hogy két egymás mellett álló ember, ugyanazt a történést teljesen másképpen éli meg, meséli el. Az ember nem a valóságban él, hanem egy elgondolt világban. Erről ugye már említettem néhányszor, hogy nem is Ő gondolta el. Azzal kapcsolatban, hogy gondolatilag ugrálunk a múlt és a jövő között, az idő kérdése tisztázásra szorul. Az időnek, csak emberi szempontból van jelentősége. Ugyanez vonatkozik a térre is. Hevenyészetten azt mondhatjuk. Az idő egymásutániságot, a tér egymásmellettiséget jelöl. Egy végtelen világegyetemben mindkét említett fogalom értelmezhetetlen, lényegtelen, mellékes, egy szóval irreleváns. A térről beszélve eszembe jutott, hogy a múltkoriban olvastam egy blogger hölgy írását. Nagy lelkendezve írta, hogy egy festő megfestette, hogy milyen az univerzum kívülről. Azt írja. Tudja, hogy ez nem így van, mert a festő a Földet tette a középpontba. Szerintem itt két dolog nem stimmel. 1. a végtelent nem lehet kívülről szemlélni. 2. Azt viszont nyugodtan mondhatjuk, hogy a Föld az univerzum középpontjában van. Azt hiszem, ez utóbbi magyarázatra szorul. Íme. Egy végtelen kiterjedésű rendszer, bármely tetszőlegesen felvett pontja lehet középpont. -.appa.
