appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Gondolódzkodás időről és térről

2016. november 30. 06:25 - appasztorik

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy ennél egyszerűbb kérdést még nem adtak fel a világtörténelemben. Hát, bármennyire is tévedtek, de tegyükhozzá, hogy jó nagyot. Nem arról van szó, hogy: mettől, meddig? Nem is arról, hogy: merre, hány méter? Ha jobban belegondoltok, akkor a mettől meddig, lehetne távolság is. Kétszázötven métertől, kétszázhatvanig. Ez meglehetősen igaznak tűnik. Mi úság, a Futrinka uccába, ahogy Takács százados elvtárs kérdezte. Amire illett volt, valamit válaszolni. Nem különben most is. Egyes felfogások szerint, az idő egymás utániságot. A tér egymás mellettiséget jelöl. Ebből az aspektusból tekintve az ember élete folyamán a napok rakódnak egymás mellé, vagy felfoghatjuk úgy is, hogy egymásra. Belegondolva azonban, arról, hogy egymás mellett, vagy egymáson, az embernek térbeli asszociációja keletkezik. Nehéz külön választani, a kettő annyira összefügg, hogy el sem tudjuk különíteni. A Nagy Bumm (The Big Bang) elmélet szerint keletkezésük is egyszerre történt. Nem mondhatom, hogy egy időben, nem lévén még sem tér, sem idő. El lehetne gondolódzkodni ezen is. Hogy gondolja meg magát a semmi, ami nincs, hogy hihetetlen sebességgel elkezd tágulni és anyagot hoz létre. Innentől számítják az időt és a teret. A bibliában ugye: kezdetben Isten teremtette a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség honolt, de Isten lelke lebegett a vizek felett. Mindez már a Nagy Bumm nevezetű világ létrejövés, - vagy nevezhetjük világ teremtésnek is - után történt. Mégpedig jóval, mert már volt anyag, amiből létre hozható lett a Föld. Térjek vissza kalandozásomból az időhöz, amiről azt mondtam, hogy bizonyos értelemben egymás mellé, vagy egymásra rakódik. A lényeg az, hogy ennek egy olyan halmaznak kell lennie, amivel meg vagyunk elégedve. Azt mondom nem úgy általában, hanem az egésszel. Azt mondhatjuk, ebben az esetben az egyén megfelelőnek találja az életét. Nincsenek hiány érzetei. Nem gondolja azt, hogy valamit meg kellene ismételnie. Élete során valamit másképpen kellett volna csinálnia, vagy egyszerűen, van valami, ami kimaradt az életéből.  Irkálgathatunk sok mindent, az a lényege a dolognak, hogy ha az ember úgy tartja, úgy éli meg, hogy az élete teljes volt, akkor lelkileg ráhangolódik és ténylegesen is úgy érzi, hogy Ő egy teljesebb életet élt. Az Ő élete mindennel együtt volt teljes. Nincs ebben semmi érdekes, hogy egy kis lehangolást vigyek a dologba. Egyértelmű, hogy ez is illúzió. Azt akarom ezzel tanácsolni, hogy nem érdemes visszatekintgetni. Berczi Imre (történelem és üzemgazdaságtan tanárunk volt a vegyipari technikumban) tanár úr azt mondta mindig: aki, gyakran nézeget hátra, az előbb, utóbb orra esik. Mózes könyveiben olvashatjuk. Megbékélve és eltelvén az élettel megtért őseihez. Amit már többször említettem is. Meghalt jó öregségben. Hát igen. De, most kevesebb ideig élnek az emberek és egyáltalán nincsenek megelégedve az életükkel.           -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr3912010416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása