Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy az ember jól definiálta magának azt, hogy mi a legközelebb. Hát nem. Vagyis de. Az ember az igen, mert az emberről már tudjuk, hogy besorol, rangsorol, meghatároz. Mindezt azért teszi, mert a nyelv segítségével nem tudja kifejezni egyértelműen a dolgokat. Ezért úgy érezzük, hogy konkretizálni, egyértelműsíteni kell. Ennek következtében több értelmezése is van a dolgoknak. Az emberek mást is értenek ugyanazon kifejezés, ugyanazon megjelölés alatt. Ebből láthatjátok, hogy most én nem csak tárgyi értelemben használom a „dolog” meghatározást. A meghatározások pontosítása végett használjuk, hogy: szűkebb értelemben és tágabb értelemben. Dacára ezeknek, aki elég értetlen az így sem ért semmit, vagy jobb esetben rosszul ért meg valamit is, a hallottakból,de nyugodtan hozzátehetjük a látottakat is. (értsd alatta, hogy másképpen értelmezi, másképpen viszonyul a hallottakhoz, látottakhoz, vagy csak mást ért alatta) Nos, én ember vagyok, értetlen sem vagyok (ami persze igen szubjektív és elfogult álláspont) és mégis, amint azt észrevettétek nem a kijelentés sátrába épített fémek mennyiségéről írtam. Eszembe jutott egy vicc. Vizsgázik a tanuló. Roppant izgul. Az anyagot nem nagyon tudja. Hebeg-habog, motyog az orra alatt. Teszi mindezt halkan. Megszólal a prof, intve a kezével: közelebb. A vizsgázó közelebb hajol. Ettől persze, még nem tudja jobban az anyagot. A prof megint int, még közelebb. A vizsgázó zavarodottan még közelebb hajol. A mondottak tudásbéli visszatükrözés tartalmát a prof nem tartván kielégítőnek, legyint egyet a levegőbe. Majd legközelebb. Most miért jöttem én ezzel elő? Nem a viccre gondoltam, (azzal azért, mert eszembe jutott) hanem az okfejtésre. Nagyon egyszerű magyarázata van. És íme, eljutottunk oda, hogy az ember a fentebb felsoroltakon kívül, (besorol, rangsorol, meghatároz) még mindent meg is magyaráz. Én is ezt teszem. Nálam a legközelebb azt jelenti, ebben az értelemben, hogy írok róla, ha majd megint kedvem lesz erről a dologról gondolkodni. Tudván, hogy ódzkodom a gondolkodástól, ezért a legközelebb időben nem feltétlenül esik közel, az ígéret időpontjához. Hát ennyire egyszerű a dolog. Na ja, a dolgok egyszerűek. Egyszerűnek tűnnek, amikor megvan a megoldás. Tehát az embernek van egy nagyfokú hajlandósága, a probléma megoldásokra. Tegyük hozzá, ez nem feltétlenül jelenti a probléma valós megoldását. Itt most tekintsünk el attól a nem kicsi bibitől, hogy egy probléma megoldása számos, de közelebb állunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, számtalan újabb problémát vet fel. Erről megint egy vicc jut eszembe. (úgy látszik, ilyen vicces napom van, pedig igazándiból komoly vagyok) A tanuló lelkendezve rohan a professzorhoz. Professzor úr! Professzor úr, feltaláltam az anyagot, ami mindent felold. No bravó. Ez felvet egy érdekes problémát. Miben fogja tartani? E kis kitérő után ne feledjük el azt sem ,hogy az ember szereti megmagyarázni a dolgokat, mintegy mentesítve magát a felelősség alól, hogy lássák be, rajta kívül álló okok miatt alakultak úgy, történtek úgy a dolgok, ahogyan azok pillanatnyilag vannak. Mondhatnám (pontosabban írhatnám) most én is, hogy Emmaróza az oka. Ugyanis megérkezett Emmaróza a Föld nevű bolygóra. Ebből tévesen nehogy azt a következtetést vonjátok le, hogy Emmaróza Földön kívüli. Méhen belüli volt, el egészen eddig. Kétségtelen mondhattam volna, azt is, hogy megszületett. De nem. Én már csak ilyen körmönfont módon adom elő a mondandómat. Ebből is nyilvánvalóvá válik, hogy nekem kedv kell ahhoz, hogy irkáljak. Ezekre a dolgokra mondják, hogy ihletett állapotba kerül az ember. Kétségtelenül szoktam én állapotokba kerülni, hogy az imént említettbe szoktam e, azt nem tudom. De, egy biztos. Ha, nincs kedvem, akkor nem írok róla. (értsd: akármiről is, vagy se) Tehát összegzésül annyit, hogy nem fogom Szűcs-Salamon Emmarózára, a történteket. (pontosabban a nem történteket) Nem mentem ki magam, azzal, hogy születése miatt nem írtam a Szent-sátorban lévő fémekről. Rozikának pedig, hosszú és boldog életet kívánok, itt a Föld nevű bolygón, naprendszerünk harmadik bolygóján, erőben, egészségben, szülei társaságában.  A kíváncsiaknak: akkor mit is csináltam? Tudjátok mit? Majd legközelebb.          -.appa.