Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az emberek fegyelmezettek és szabadon választhatnak, jó és rossz között. Szabadon élik életüket. Hát nem. De, mi is a fegyelem? Köznapi értelemben sokan a figyelmet értik alatta. Nem szabadna pedig a két dolgot összemosni. Az embernek van egy belső fegyelme, ami gyakorlatilag egy önkontroll. Ez szabályozza, hogy nem szabad mindent. (valójában vannak benne erkölcsi elemek is, amiről tudjuk, hogy nagyon képlékeny, változékony) Nem szabad mindent, mert nem tudja követni a tudat, zavart lesz az illető. Ehhez, illetve ennek a zavartságnak a bekövetkezéséhez nagy segítséget ad az ital és a kábítószer. (Ezek fogyasztása, használata mára mondhatjuk elfogadottá vált társadalom széles rétegeiben. Törvényileg a kábítószerek tiltás alatt vannak) Közbevetőleg jegyzem meg, hogy nem kis ellentmondás van a dologban. A fogyasztók többsége azzal érvel, hogy szükségük van rá, a napi gondoktól való elszakadás miatt. Ezen elszakadás közben egyre zavartabb személyiség jön létre, alakul ki. Ha, beszéltünk belső fegyelemről, akkor nyílván van egy külső fegyelem is. Ez a fegyelmezés. Ezt jól megtapasztaltuk a seregben. Megalázással indítják. Fontos szellemileg és fizikailag is lefárasztani az egyént és arra a vázra építeni az új személyt. Igaz. Ez is megbetegíthet. Nem mindenki alkalmas erre. Nem véletlen, vannak a fizikai és a pszichológiai tesztek. A pszichológiainak az is célja, hogy kiszűrjék a könnyen korrumpálható személyeket. Azt még jegyezzük meg, hogy nemcsak a túl nagy fegyelem, de a nagy szabadság is megbetegíthet. Az embereknél igazán jól működik, a hatás ellenhatás. Ahol valami rangsort kell eldönteni, ott meg különösen. Szépen lehet tehát manipulálni az embereket, mondjuk választáskor. Olybá tűnik, mintha választana, pedig dehogy. Klisé szerint, úgymond működik az ember. Meglehet, igaza van Poppernek (a mienk). Amíg az ember nincs tisztában azzal, hogy mit akar, addig ne cselekedjen. Várja meg, amíg letisztul. Kár, hogy ebben a felgyorsult világban erre nincs idő. Az egyéneknek sincs ideje, meg a társadalomnak sem. Mondogatom gyakorta, hogy determinisztikus világban élünk. Ettől még van, bizonyos fokú szabadságunk. Úgy is teszünk, mintha lenne és ezt a rendszer meg is engedi. Ezáltal tehetjük jobbá a világot. Az embert sokféle (olykor sokkféle is) hatás éri, amire sokféle reakciója lehet. Egyértelmű, hogy a lehető legjobbat kellene választanunk. Ez persze visszaellenőrizhetetlen. Nem tudjuk mi lett volna, ha? Lehet ezeken agyalni, de gondolat kísérletekkel, nem megközelíthető, nem tisztázható. Egyszerűen nem lehet mindent figyelembe venni. Az embernek igényei keletkeznek.  Magyarán akar valamit és valami be is következik. Ez nem feltétlenül az, amit az ember akart. Az alap akarattól, kisebb, nagyobb eltérések lehetnek. Azt be kell látnunk, hogy minden hatásra, valami ellenhatással válaszolunk. Most nehogy azt higgye valaki, hogy minden embernek ugyan az, a válasz reakciója. Ennek következménye, hogy az emberek ugyanazt a történetet, ugyanazt az eseményt, nem ugyan úgy élik meg, reagálják le. Másra emlékeznek. Az idő is csalós. Hol hosszabb, hol rövidebb, hol lassú, hol gyors. Az emberek élete során különféle helyzetek alakulnak ki. Kinél milyen? De, azt elmondhatjuk, mindenki másféleképpen oldja meg. Van, aki óvatosan, totojázik, fontolgat. Van aki, hebe-hurgya módon, beleugrik, lesz, ami lesz alapon. Figyelembe kell venni, ha veszélyek vannak. (kellene) Ezt sem értékelik egyformán az emberek. Számít  a tapasztalat, de mindenképpen dönteni kell, hogy felvállaljuk e őket. Nyugodtan kimondhatjuk. Az élet a legveszélyesebb dolog, ami létezik. Nagyon súlyos lefolyású. Ez ideig, aki elkapta, az mind belehalt. Nem tehetünk mást, ebbe bele kell nyugodni. Senkinek sincs esélye, ez nem gyógyítható. Ennyi vigasztalás után azért, az előbbiektől függetlenül még választani és dönteni kell. Menni tovább a saját utunkon, amit választottunk. - Szeretnélek benneteket figyelmeztetni, hogy azért nincs teljes szabadságunk -. Szóval megyünk, hegyre fel, vagy völgybe le. Mindenki más utat választ. Az ember, mint individuum, egyedül éli meg félelmeit. Sokat segíthet egy társ, aki nem hagyja, hogy egyedül cipeld az élet terheit. Csakhogy, furcsa szerzet az ember. Gyakorta utasítja el a jó szándékkal közeledőket. Az ember azt hiszi, hogy ártani akarnak neki, vagy úgysem tudnak segíteni rajta. Beszéltem ugye a szabadságról. Nos, a választás az egyik szabadságunk.  Választhatjuk a segítség elfogadását is, meg az elutasítását is. Még egy utolsó gondolat. A választás ugyan szabadság, de egyben csapda is. Nem tudhatjuk: mi következik? Hisszük, reménykedünk és várjuk, hogy lesz valami, ami jó. Azt gondolom, sokszor minden ok nélkül optimista az ember.    -.appa.