(de most nem azokról az emberekről szól a csevely, akik állat módra viselkednek)
Szeretett testvéreim, akik vagytok a a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy a világ, kitolás az emberrel szemben. Hát nem. Az viszont kétségtelen, hogy rosszul viseljük. A múltkori gondolódzkodásom során felvettetem, hogy: úgy tűnik a többi életforma jobban megtalálta lehetőségeit, mint az ember. És még azt is, hogy érdemes lenne ezekről töprengeni egy kicsinység. Lám eljött a mi időnk, meg a töprengésé. Kezdjük az elején, de azért ne annyira az elején. Már Éva anyánk is ott sétálgat, Ádám apánkkal a paradicsomban*. Emlékeztek. „ës aduttȧ valá neki pȧrȧdicsumot hȧzoá” Ne lepődjetek meg, akkor még nem ösmerték a székely rovásírást. Valami kis szex is legyen a történetben. Valának pedig mezítelenek. A dolog eddig rendben is van. Itt még egyenrangúak voltunk az állatokkal. Értsd alatta, hogy az ember sem fázott, megvolt az élelme is. Szóval jól meg volt, amíg Madách azt nem mondta: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”. Mondjuk Madách volt annyira firnyákos, hogy az Úr szájába adta ezeket a szavakat. A biblia szerint. (Mózes Első Könyve 3. fejezet) „Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad”. (akkor még megvoltak a paradicsomi* állapotok, manapság az asszony uralkodik a férjen) „Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.”
Nincs olyan happy end, mint Madáchnál. Kapnak egy bőrszerkót, de annyi. „És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden* kertjébõl, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden* kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” Így aztán, mint látjátok az ősök kiűzettek a paradicsomból*, ezáltal aztán mi is, mint jogutódok. Gondolom, eddig megvan a történet. Arra emlékeztek é, vagy sé, hogy az Úr az emberrel neveztette el az állatokat. Ezek szegények vajon, hogy kerültek ki az édenkertből*? Arról nem szól a történet. Lehet ők is valami stiklit csináltak, mint Éva asszony. Emberi szemmel úgy néz ki, hogy az állatoknak jó. Van szállásuk, élelmük és meg tudják magukat védeni. Nem kell nekik mindenféle bótba járni, arról nem beszélve, hogy keserves munkával megkeresni az élelmet. (hacsaknem cirkuszi előadóművész az illető állat, mert akkor igen) Pénzt azonban akkor sem kell keresnie, megkapják a kosztot és a kvártélyt. Egy kivétel van, amikor idomított állatok dolgoznak. Na, ők pénzért. (közbe vetném, hogy az említett esetekben úgy tüntetik fel az állati munkát, mintha az játék lenne, jutalom falatok, stb.) Igaz a pénzt az ember kapja, a munka az állaté. Vesd össze, rabszolgaság. Egy érdekességre hívom még fel a figyelmet. Mind a két, említett esetben, az állatok előnyben vannak az emberrel szemben. Szállást kapnak és élelmet. Az emberre ez nem vonatkozik. Dolgoznia kell és úgy él meg, ahogy tud és ott aluszik, ahol tud. Megállapíthatjuk tehát, hogy a paradicsomból* való kiűzetésnek több szomorú következménye is lett. Egyik legfájdalmasabb, hogy az emberek nagyobb részének, az elvégzett munkájáért nem jár annyi bér, fizetés, vagy nevezzük, aminek akarjuk, hogy abból biztonságosan meg tudjon élni. A haszonállatoknál az ember törődik a jószággal. Ha meg akarja enni azért. Ha az erejére van szükség, akkor azért. (tehén, ökör, ló, bivaly, elefánt stb.) úgy néz ki tehát, hogy legjobb vadon élő állatnak lenni. Hát ez is megér egy misét.
* a mostani írásmódokban az éden, paradicsom kis betűvel írandó. Akkor írandó naggyal, ha Mennyország értelemben használják. Ahol a bibliából idéztem, ott az eredeti írást meghagytam. -.appa.
