Szeretett testvéreim, akik vagytok a  hitben, meg még abban a tévhitben, hogy vannak egészséges és vannak káros ételek. Most meglepő dolgot mondok. Ez igaz. Az nem mindegy, hogy miből mennyit eszik, iszik az ember. Egyéni érzékenység is van. Az emberek nem egyformán tudják feldolgozni az ételeket és természetesen az abban található fűszereket. Aldót elvittem a halászcsárdába. Jó étvággyal megette a halászlevet. Másnap hazarepült és egy hetet töltött kórházban, mert kiderült allergiás a capsaicinre. (egy alkaloid, amitől csípősnek érezzük a paprikát) Van, aki habzsolja csípőset. Mi magyarok büszkék vagyunk a paprikánkra. Arra, hogy csípősen eszünk. Aztán kiderül, hogy nem is igaz. Nem is olyan jó minőségű a paprikánk. Ez persze, azon is múlik, hogyan állítják be a dolgokat. Mondjuk divatosan, marketing kérdése. Én részemről nem szeretem a nagyon csípőset. Szerintem elnyomja az ízeket. Egy harmóniának kell lennie, hogy jó legyen az étel. Bár azt is olvastam, hogy nem is jó a magyar konyha. Ezek után nem mondok semmit. Jut még eszembe a csípősről. Most jó a sajtója. Sok helyen olvasom, hogy nagyon egészséges a chili fogyasztása. Amondó vagyok, mindent mértékkel. Ha valakinek valami nem ízlik, nem tarja jónak, az ne erőltesse. A csípős habzsolásról jut eszembe. Meséli egy ember, hogy Mexikóban járt. (ha jól emlékszem, az országra) Jókat lehet enni utcai árusoknál. Kérdi az árus, hogy lehet csípős. Mire is, Ő azt mondta: lehet nagyon csípős, szeretem a csípőset. Mit tesz aztán a csípősek Istene? Az első falatra torkán akadt az étel. Nyílván észrevette az árus és azt mondta. Pedig nem csináltam csípősre, mert Ti európaiak nem szeretitek. Kis történeti áttekintés, étek ügyben. Mi egészséges? Mi nem egészséges? Volt ugye régen, hogy egészséges a tej. Aztán, nem egészséges a tej. Jó a vaj, vagy nem jó a vaj? Egyik ismerősömékhez Amerikából jöttek haza rokonok látogatóba. (még a szocializmusban) Mindég rettegett, hogy a feltálalt ételben mi lesz a hiba. Mi nem egészséges? Nos, a reggelinél látta, hogy nem vett művajat. (ahogy akkor hívtuk) Erősen eszkuzálta is magát, hogy sajnos csak rendes vaj van. Mire az amerikás hölgy. Hagyd csak drágám. A vajnak, most jobb a sajtója. Hát itt tartunk most már mi is. Újságokból, reklámokból tudjuk meg, hogy mi az egészséges. Az egyik legnagyobb mumus a telített zsír volt. Na, mit olvasok a múltkoriban. Bizony azt. Az emberi szervezetnek szüksége van telített zsírokra is. Attól függ, hogyan csoportosítjuk az adatokat. Statisztika kérdése. Mit, miért hagyjunk ki? Mit, miért tegyünk be, az adatok közé? Be lehet bizonyítani bármit és az ellenkezőjét is. De, ezzel nagyon elkanyarodtam a táplálkozás tudósoktól. Pedig azt akartam kinyefegni, hogy megéritek majd, amikor újra sózni lehet az ételt. Kiderül majd, hogy bizony az emberi szervezetnek szüksége van sóra. Most is szüksége van, de most úgy tudják a táplálkozás tudósék, hogy az benne is van az ételben és nincs szükség plusz só bevitelre. Hallani mindent. Rontja az ember ízérzékelését. (azon felül, hogy minden féle betegségeket okoz) Középiskolás koromban apai nagyanyámnak anyám főzött. Mivel Ő sótlanul evett, ezért anyám nem tett sót az ételekbe. Rászoktunk mi is. Így ettünk és kész. Azért elgondolkoztató, hogy a mesében a királylány úgy szereti az apját, mint a sót. Mondjuk el is megy a háztól. (akarom mondani a palotától) Gyanítom a királyi táplálkozás tudós parancsára kerül száműzetésbe. Ez nem derül ki a meséből, biztos valami titkos tan volt. Később persze rájönnek, hogy mégis jó a só, mert megadja az étel ízét. A királylányt rehabilitálják. Ha már mesénél jártunk, elmesélek egy történetet. Anyósomnak volt rokona egy bácsika, aki akkor jött látogatóba, mikor én is ott tartózkodtam. A hetvenes években még úgy volt, hogy a rokonok meglátogatták egymást időnként. Kiöltöztek és elmentek. Az is divat volt még, hogy a vendéget megkínálták. (ami abból a szempontból rettenetes volt, hogy illett is elfogadni) Nos, azt mondja a bácsika, hogy kérne egy kis sót. Hozzáteszem, hogy anyósom nem főzött sótlanul, mert apósom ízérzékelése (mellesleg szaglása) sem volt jó. A bácsi olyan vastagon szórta meg az ételét sóval, hogy elképedtem. Azt mondta a szervezetnek sóra van szüksége. Fejtegette, hogy hol olvasott erről és, hogy miért is. Nem jegyeztem meg, nem is nagyon érdekelt a dolog, hisz valami régi könyvre hivatkozott. Annyi bizonyos, hogy nyolcvan év feletti volt a bácsi. Hogy magas volt e, a vérnyomása? Nem tudni. Nem járt orvoshoz.                     -.appa.