Nincs hitem. Ettől még elhiszem Neked, hogy vannak képzett emberek. Valóban elmennek külföldre dolgozni. Mondhatni külhonba. Ott is maradnak. Nincs rájuk szükség. Amennyiben szükség lenne rájuk, megfizetnék. (Olcsó munkaerőt ígértünk, és jönnek a befektetők). A képzett ember amúgy sem jó. Gondolkodik. Elégedetlenkedik. Sztrájkot szerveznek. Annak dacára, hogy a kormány meghozta a rendeletét. Az jó ebben a rendszerben, hogy a szakszervezetnek nincs pénze. Nem tudja, azt mondani tartsatok ki. Fizetem! Itt jön annak a nagyszerűsége, hogy szegények az emberek. Nincs pénze arra, hogy fizetés nélkül otthon maradjon. Jól ki van ez találva. Azzal ellentétben, hogy fennen hirdetik, szükség van a jó szakemberekre. A kiművelt emberfőkre, nem ebbe az irányba haladnak. Attól, hogy a szakmunkás tanuló olyan ösztöndíjat kap, hogy azért megéri neki, hogy iskolába járjon, még nem lesz jó szakember. Amíg az iskolákban, és ebben benne vannak az egyetemek is, nem szabad buktatni, addig nem várhatjuk, hogy emelkedni fog a színvonal. Az iskolának kell a tanuló, a pénz miatt. Nem fognak mindenkit megbuktatni. Ráérnek vele a záróvizsgákon, az érettségin, vagy amikor diplomázik. Továbbra is azt gondolom, hogy az ember így lett megkonstruálva. Erre lett kitalálva. Benne van a génjeiben, hogy ölni. Az Ó-szövetségben az ÚR, népeket irtat ki Izráel népével. Negyven évig vándoroltak, és háborúztak. Ez volt a dolguk. El is érkeztek az Ígéret Földjéhez. Azt gondolom, itt van egy trükk. A 40 év alatt mindenki meghalt. Nem volt ember, aki kimondta volna. Ezért kár volt ennyit szenvedni. Egyiptomban jobb volt. Aztán, Kánaánhoz érkezvén, a megígért tejjel és mézzel folyó területről kiderül, hogy lakják. Nincs vele semmi gond. Megölitek Őket, és Tietek a terület. E miatt a sok gyilkolászás miatt mondtam, hogy az ember génjeiben van az ölés. Tudom, voltak papok, katonák stb. Mégis olybá tűnik számomra, hogy kódolódott az emberbe (lehet a keveredés miatt), az ölés. A pusztítás. Még egyszer elnézést kérek. Nevezhetjük ezt beletörődésnek? Persze, nevezhetjük. Közönyös vagyok, és meglapuló. Ez is igaz. Nem álltam be, a nagy áramlatokba. Egyet értettem Leninnel. Az emberi cselekvéseket, az egyéni érdek mozgatja. Bimbó professzor úr hozzátette: aki ezt nem látja be, az vagy hülye, vagy képmutató. Úú, hogy mennyi képmutató ember van manapság. Valamiért, középiskolás koromban elkezdett kialakulni bennem, hogy mielőtt elkezdek lelkesedni valami iránt, végig gondolom a dolgokat. Bevallom, ez hibának bizonyult. Bár sok ponton kedvelem a keleti tanokat, nem gondolom, hogy ez a karmám. Persze nem is zárhatjuk ki. A világban történnek a dolgok, és nem kétlem, hogy determinisztikus. De milyen mértékben. Be kell látnunk, hogy vannak véletlenek. Véletlenek, amik nem a fő folyamatból adódnak. Ki dönti el, mi a főfolyamat? Mikor beugrik a véletlen, hogy találkoznak dolgok, események, akkor változás történik. Az ember életében is így van, és a társadalmi folyamatokban is. Szinte végeláthatatlan lehetőség, elágazás van, és az mind megvalósul. Jól látod. Ezzel elfogadom a Multiverzumok létét. Ugyan miért is ne tenném? Régen beláttam, a Prédikátornak igaza van. Hiábavalóság! Minden hiábavalóság, az ég alatt. Zárszóként optimista leszek, és azt mondom: valamelyik Univerzumban nem vagyok közönyös, és meglapuló. Vannak olyan Univerzumok is, ahol még így, hallomásból sem ismerjük egymást. Kitudja? – melyik, és/vagy kapuknál térült el az életünk, kerültük el egymást. Mindenesetre tetszik nekem, ez az Univerzum. Legalábbis abból a szempontból, hogy megismertelek. Lám-csak, megint beletörődő vagyok. Mégiscsak ez lenne a karmám?  -.appa.