- Mindég felmerül a kérdés. Egyáltalán, - van e idő? Egyáltalán igen. De, valójában? Hogyne lenne már, mondják most sokan. A nyelvtanban van! Múlt, jelen, és jövő. Mondhatjuk, amit az ember kitalál, az van. Nem kell ezen tipródni! – fogadjuk el. Csakhogy az emberbe bele van plántálva a kételkedés. Hiszi, a piszi. Hiszem, ha látom. Írtam már arról, hogy a dolgok csak akkor vannak, amikor ránézünk. Ezt a nézetet az óta sem sikerült magamévá tennem. Tudom akkori beszélgető partnerem, egyből mondaná, - megcsontosodott materialista vagy. De, mit csináljak? Műszaki iskolába jártam. Miközben, azt is megtanultuk, hogy változik a tudomány. Mindennapi életünk megtanítja nekünk, hogy nem kell mindent elhinni. Milyen jó pedig hinni valamiben. Reménykedni. Legalább egy kicsit. Milyen remek érzés, amikor bejön. Amikor elmondhatjuk, - sikerült. Ezt is elértem.
- Elgondolkodtató az ember viszonya a múlttal. Megéltük? – vagy csak hisszük a boldog időt? Megéltük, de vizslatnunk kell hogyan is van. Értelmeznünk kell, pedig zárványként előttünk van. Bennünk van. Torzítja emlékeinket a jelen, amiben képződik a jövő. A jövő, ami eljön, de sosem úgy, ahogy vártuk. Lehet neki örülni. Lehet bánkódni miatta. Az idő tovább gördül és hagy – rajtunk, bennünk – egy lenyomatot, amit majd nézegethetünk. Gondolkodom itt az időről, ami nincsen. Óra viszont tényleg van. Hogy minek? Hát, azzal mérjük az időt (ami ebből a szempontból mégiscsak van). Ja. Meg évente kétszer lehet állítgatni.
- A múltba tekintve, az jutott eszembe, hogy Sztálin kedvelte a magyar diktátorokat. Most ne kalandozzunk el abba az irányba, hogy Orbánt, - vajon kedvelte volna e? Miért ne? Nagyon sokan kedvelik (pl. Putyin, vélem ez kölcsönös). Rákosiról beszélek. Sokat volt börtönben az a szegény ember. Okkal, ok nélkül, most nem vizsgáljuk. Tudjuk, mindenre van ok, és magyarázat. Minden esetre a feltételes szabadlábra bocsátás törvényét kihasználta a magyar hatóság, és Moszkva számára kedvező döntést hozva, a szovjeteknek átadták Mátyást. Az ügyet végül is a politika döntötte el (ahogy ma is teszi), számára kedvező módon. Ezzel egy időben, a magyar hatóságok igyekeztek gondoskodni, hogy soha többé ne is térhessen vissza Magyarországra. Mint tudjuk, ez nem jött be, de ez nem Horthyékon múlott. Miért érte meg nekünk, hogy átadjuk Rákosit? Cserebere tárgya volt. A Szovjetunió 1941 márciusában visszaadta hazánknak az 1849-ben hadizsákmányként elvitt honvédzászlókat. Ezek a zászlók akkor, már évek óta Rákosi kiengedésének lehetséges ellentételezését jelentették. Rossz belegondolni, hogy ha Világosnál tűzbe vetik ezeket a zászlókat, - akkor mi történik? Akkor Mátyás, ott rohadt volna a börtönben. Nem tudni, - mi volt ezen szégyellni való? Annyi bizonyos, hogy nyilvánosan egyik kormány sem kötötte össze a két ügyet. Sztálin később megvédte Horthyt is. A világháború után nem engedte, hogy vádlottként perbe fogják Nürnbergben. Aztán 1956-ban Matyi bácsit ismét befogadta a Szovjetunió. -.appa.
