Neki indultam nagy erőkkel. A tavasz erről szól. Optimista az ember. A horgászat nem más, mint a folyamatosan megújuló optimizmusok sorozata. Ettől vonzó. Fél távon túl jártam, amikor eszembe jutott, nincs nálam csonti. Nem mentem haza. Az elektronikus jelzőshöz nem feltétlenül kell. Ezzel végül is sikerült fognom egy törpét. Sok kapás volt. Át kell szerelnem egy nagyobb kosárra. Ez a rendszer önakasztós lenne végül is. A másik próba volt, hogy évekkel ez előtt csináltam egy olyan szereléket, amin van egy távtartó. A távtartónak abban van jelentősége, hogy úszós horgászattal is tudok, lebegő csalival vízközt horgászni. Másrészt egy helyben tudom tartani a csalit. Vannak lusta halak, amik nem mennek a mozgó csali után. Mikor elkészítettem, egy hevenyészett horgászaton nem jött be. Most sem, de érdekes tapasztalataim lettek. A rendszer úgy van kisúlyozva, hogy az összes ólmozás a távtartóval együtt sem meríti el az úszót. Ennek köszönhetően mutatja a kiemelős kapást is. Nagyszámú kapás volt. Ezek alapján, azt mondhatom, hogy egy kiemelős kapás sem lett meg. Nem tudni persze, - akkor mi lett volna? - ha ott vannak a fél kiló feletti kárászok, amik szeretettel emelik meg az egy szem tengerit. Az is megfordult a fejemben, hogy a sok kapás létrejöttében az is benne lehet, hogy a lebegő csalit kerülgetve, ma halak megnyomják a főzsinórt. A távtartó egy fülpiszkáló hosszúságú. Azzal oldottam meg. A műanyag csőpálcikán fűztem át a zsinórt. Hibája még a szereléknek, hogy nem egyszerű beállítani a mélységet, mivel az úszó antennatőig van kisúlyozva. Ebből következik, hogy amikor mélyebb egy kicsivel a víz, akkor a szerelék addig sodródik, amíg az ólmozott távtartó feneket nem fog. Így, a mostani tapasztalatokat figyelembe véve, egy olyan rendszert hozok létre, ami hosszabb távtartóval fog rendelkezni. Túl lesz súlyozva. E miatt nem tud elsodródni. Úgy fogom az ütköző rendszerét megcsinálni, hogy alul-felül ütközzön. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy az alsó ütköző állításával változtathassam a csali lebegésének magasságát. Ebből a szempontból hasznos volt, hogy nem vittem csontit. Így nem szereltem át. Ugyanis jó ideig nem volt kapás, hiszen etetni kell ehhez a lebegős módszerhez is. Az új elgondolás szerint egy 5-10 grammos kosárral oldom meg, amibe etetőanyagot tehetek. Ez nem zárja ki, hogy a meghorgászott térségbe gombócos, és apró magvas etetést is alkalmazzak. Gyuszi jött ki, a Nyugati felől. Reggel fogott két kárászt. Azt mondta, hogy még nincsenek benn a nagy kárászok. A törpék sincsenek még itt. Azok is a kárászívásra jönnek majd. Kétségtelen, Én is azt tapasztaltam elég kicsik a törpék. Az úszóssal fogtam 3-at. A négy együtt volt 12 deka, pedig az úszóson jött egy 6 dekás körüli. Azt is mondta, hogy a Nyugatihoz közelebb nem ilyen barna a víz. Amit nem írtam, perig lényeges. A vízből elengedtek megint. A szél minden felől fújt. Dél felől nem, vagy mivel a hátam mögött (dél) volt a töltés, a miatt nem érzékeltem. Minden esetre jelzem majd, ha bejöttek a e.kárászok ívni. Olyankor kilósokat is meg lehet csípni.-.appa.