Legutóbb ebben a témában eljutottunk a második trónfosztásig. A harmadik, a debreceni trónfosztás volt, ami az 1848-49-es szabadságharc eseményeihez köthető. Helyileg a debreceni nagytemplomban történt, 1849. április 14-én. Ezen a napon mondta ki a debreceni országgyűlés a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását. Ezt követte öt nappal később a Függetlenségi Nyilatkozat, melynek kiadásával megerősítették a trónfosztást. Kossuth Lajost kormányzó elnökké választják. Minekutána augusztusban leverték a szabadságharcot, a trónfosztói határozatot semmisnek tekintették Habsburg részről. A történetek elején volt szó arról, hogy Horthy vezényelte le a negyedik trónfosztást. (1921. évi XLVII. törvénycikk által). A törvényt, az uralkodó helyett maga a kormányzó kihirdette ki. Ezzel Horthy hatalma megszilárdult, és 1920. március 1-től, 1944. október 16-ig Ő volt a Magyar Királyság kormányzója. És, élt is a hatalmával.  Magyarország 1941 júniusában hadba lépett a Szovjetunió ellen. A németek, mikor elég szarul álltak az orosz fronton, több katonát kértek (követeltek) a szövetségesektől. Így magyar részről is. Mi aztán adtunk is. Jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy 1942 januárjában (1 évvel a katasztrofális Don-kanyari vereség előtt) egy vacsora során, a német hadvezetés és a magyar állam megállapodott arról, hogy a második magyar hadsereget kiküldik a keleti frontra. A megállapodás része volt az is, hogy seregünk német alárendeltség alatt fog működni. Erre azért volt szükség, mert a Szovjetunió elleni hadviselésben Németország már támogatásra szorult. Az említett vacsorán Jány Gusztáv is részt vett. Nem tökölődtek sokáig az előkészületekkel. Sürgetett az idő, meg a németek. Az indulási parancs 1942. május 13-án megérkezett, és ezzel, nem kis feladatot kaptak az orosz fronton. A magyarok kétszáz kilométer hosszan helyezkedtek el a Don mellett. Hogy ehhez mennyi katona volt? - jelenleg nem tudni. Mindenki azt gondolná, hogy a hadsereg parancsnok tudja hány embere volt. A népbírósági per során, Jány vitatta a szakértő azon állítását, hogy a serege létszáma meghaladta a kétszázezret. Véleménye szerint, mindössze százötvenezer katonája lehetett. Mindenesetre maga Jány is úgy ítélte meg, hogy a frontvonal túlságosan hosszú volt. Az akkori szabályzatban egy hadosztály védelmi sávja négy-nyolc kilométer hosszban volt meghatározva. A Donnál, ez a hossz, kilenc-negyvenöt kilométert tett ki. Ez, maga is elég lenne, a sikertelen küldetéshez, de Jány szerint kevés páncéltörő fegyvert kaptak, és a tartalék sem volt elegendő. Ehhez társult, hogy a seregnek ilyen körülmények között kellett volna helytállnia a - 40 fokos orosz télben. Azt nem mondhatjuk, hogy Jány nem törődött az embereivel. A vezérezredes észrevételeit még a frontra indulás előtt jelezte. Sőt későbbi jelentéseiben, mind a német, mind a magyar feletteseknek többször is felhívta ezekre a figyelmét, és intézkedéseket sürgetett. A hiányos feltételek miatt Jány, már 1942-ben, a fronton való részvétel alóli leváltását kezdeményezte. Ő főméltósága azonban ragaszkodott Jány Gusztáv személyéhez. Ilyen előzmények után -, és körülmények között köszöntött be 1943. -.appa.