Szóval, amikor én bevonultam Szerencsre a határőrséghez, akkor már nem volt aknazár. Most mondhatjátok, hogy Szerencsen határ sincs. Ez igaz, de laktanya az volt. Az elbeszélgetés során kiderült, hogy megfelelek ABV-ésnek. Ez nem takart mást, mint az atom, biológiai, és vegyi szakasz megjelölést (volt felderítő és mentesítő raja). Az is eldőlt, hogy tisztes kiképzésre megyek Szombathelyre. Természetesen egy tisztes kísért minket. Nem lehetett csak úgy kószálni az országban személyigazolvány nélkül. A Dunántúlon meg főleg nem. A határsértés előkészületi cselekménye is büntetendő volt. A helyzet az volt, de ezt csak később tudtuk meg, hogy a nyugati határ felé közlekedő buszokon, vonatokon civil ruhás határőrök voltak. Felderítendő, hogy nincs e olyan személy a vonaton, aki illegális határátlépésre készül. A munkájukat nagyon jól végezték, hiszen a határsértőket nagy %-ban szedték le a járművekről. E mellett katonaruhás járőrök ellenőrzéseket hajtottak végre a közutakon. Ezeken az igazoltatásokon buktak meg az autóstoppal érkező határsértők. Akik eljutottak az S-100-as típusú elektronikus jelzőrendszerhez azok nagy része nem tudta, hogy a rendszer úgy lett telepítve, hogy helyenként akár tíz kilométerrel is az igazi országhatárt jelképező 1 méteres sáv előtt húzódik. Előfordult, hogy a határsértő átment a jelzőrendszeren és nyugodtan bandukolt, hogy Ő már Osztrák területen van, és nem tehetnek ellene semmit. Nagy csalódás érte Őket elfogásukkor. A kerítésben 24 voltos feszültség volt, váltakozva kapta az impulzusokat a jobb - és baloldal. Azt sem verték nagydobra, hogy viharban, villámláskor a rendszer nem volt áram alatt. Ilyenkor kikapcsolták. A határ nem maradhatott őrizetlenül. Nyomsávos járőröket küldtek ki. Működését tekintve az S-100, egyszerű volt. Amennyiben a két drót összeért, vagy elvágta valaki a vezetéket a rendszer riasztott (aláásás esetén is). Jelzett a legközelebbi határőrőrsön. A határsávban is szólt a duda. Mind a két oldalon volt duda felszerelve az oszlopsorra. Ennek a dudának pszichológiai hatása volt. A határsértő ebből tudta, hogy megbukott. Megpróbált menekülni, kapkodott, amivel még inkább felhívta magára a figyelmet, ugyanis a riasztást adó szektornál két irányból két járőrt küldtek ki. Egy a határtól indult befelé kutyákkal, hogy szembe kerüljenek a határsértővel. A másik a jelzőrendszert nézte meg, - mi történt? A jelzést az üldöző csoport vizsgálta ki. Az ücs. összetétele: pk. gk.vez. üldöző kutyás, golyószórós biztosító. A határt az őrs állománya végig lezárta. A zárásban időnként, a kerület központokban lévő riadócsoport (rics) is besegített. Tehergépkocsival mentünk ameddig lehetett, esős-sáros, havas időben, gyalogosan, futva. Hozzáteszem, a Csepelek azért nem egykönnyen akadtak el. Szóval nem volt egyszerű dolog határsértőként disszidálni, a legvidámabb barakkból. -.appa.