appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Levél Gizinek (151)

2020. június 23. 05:45 - appasztorik

Igazad van, hogy fel lehetett volna készülni a járványra. Na-de, ha emlékszel a világgazdasági válságra, akkor is azt mondtuk. Az Amerikában van. Ránk nincs hatással. Hát volt. Ez meg Kínában volt. Egyébként volt olyan ország, amelyik a vírus megérkezésére már készen állt az intézkedésekkel. Mi több nem is bízták el magukat, a sikereket megtapasztalva. Ez ország Vietnam. Igaz gyakorlatuk volt benne. Többször csatároztak járványokkal. 2003-ban volt náluk a SARS. 2010-ben a madárinfluenza. Ne feledjük, hogy a kanyarón és a dengue-lázon is több alkalommal sikeresen túl lettek. Az látszott, hogy a lakosság és a politikusok is tisztában vannak a helyzettel. Nem volt ismeretlen a szituáció, így hát tapasztalataikat kamatoztatni tudták. Gyorsan kapcsoltak, és már akkor kemény intézkedésekről döntöttek, amikor a járvány kitörésének tartott Vuhanban még csak két halálos áldozatot volt. Tudom, a légi felvételelemzések, meg a telefonos lehallgatások alapján Vuhanban már –’19 augusztusában nagy volt a forgalom a kórház pulmonológiáján. Ha ez igaz - márpedig, miért ne hihetnénk a felderítőknek – akkor ez azt jelenti, hogy elsőre egy kevésbé veszélyes vírust engedtek ki a palackból. Vietnamban az első esetet január 23-án azonosították, ekkor a vészhelyzeti akcióterv már be volt élesítve. Néhány nap alatt hoztak meg olyan, járvánnyal kapcsolatos döntéseket, amely más országoknak hetekbe telt. Így azonnal utazási korlátozásokat vezettek be. Lezárták a kínai határt. Ahol úgy ítélték meg, hogy a terület magas kockázatú, ott gyakori és szigorú egészségügyi ellenőrzéseket rendeltek el. Említsem meg, hogy az iskolákat bezárták. Nem vakeráltak azzal, hogy a gyermekekre nem olyan veszélyes. Tökéletesre fejlesztették a kontaktkutatást. A fertőzöttek esetében, nemcsak a közvetlen kapcsolatot derítették fel, hanem mindazokat, akikkel a beteg néha, vagy csak egyszer is találkozott a megelőző időkben. Március közepétől, az átalakított katonai bázisokon mindenkit kéthetes karanténba zártak, aki belépett az országba, vagy érintkezhetett koronavírus-fertőzöttel. Állami költségen tesztelték őket. Az igaz, hogy igazán puritán körülmények között történt az izoláció, de százezres nagyságrendről beszélek. Ez azért volt jelentős, mert amint az kiderült a fertőzöttek legalább fele nem észlel tüneteket. Őket is kiszűrték, és nem adták tovább a betegséget. Kijárási tilalmat nem vezettek be, olyan viszont több is volt, hogy városokat karantén alá helyeztek. Ennek feloldására csak azután kerülhetett sor, amikor a településen két hét eltelt a nélkül, hogy új esetet igazoltak volna. Ezzel érték el, hogy nem kerülhetett ki koronavírus a városhatárain túlra. Ennek a lokalizációnak köszönhetően, nem volt szükség széles körű tesztelésre. Ott végezték csak, ahol arra, éppen szükség volt. Látod? – ahány haza, annyi szokás. -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr7715910286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása