A félelemkeltő tevékenységek közé soroltam a múltkor a rituálékat, mágiákat, varázslásokat. A működésük szerint ezek, a mitikus cselekedetek végzése közben űzik el a gonoszt. Azt nem tudjuk, hogy az ártószellemek, a gonosz, vajon félelmében menekül e el, vagy a zajongástól, füstöléstől. Végül is ez, az eredmény szempontjából mindegy. Igazából azt sem tudjuk van e ártószellem, meg gonosz. Azt meg végképpen nem, hogy elmenekül e, vagy mosolyogva nézi az előadást. Azt az előadást, ami nézőkben, legalábbis egy részükben félelmet kelt. Kereplők is ilyenek, amint azt már említettem a múltkor. Persze ezeket a zajkeltő eszközöket a szurkolók is magukhoz vették, és szeretettel tekergetik. Ők tehát nem félnek tőle, vagy hátsó szándékkal úgy gondolják ezzel rontást hozhatnak az ellenfél csapatára (csatárára), és kedvenceik megnyerik a mérkőzést. Azt bizton mondhatom, én gyerekként kimondottan féltem a kormos gubától. Ugrándozott, szaladgált, és ha jól emlékszem a kereplővel is hadonászott. Persze, a hasonló maskarákat is idesorolhatjuk, mint a busóké. Azt mondhatjuk, minden tájegységnek megvannak a maguk kis varázslásai. Amik hasonló célokat tűznek ki maguk elé. A rossz idő elűzése, termékenység segítése. Azt gondolom, régebben ezeknek célja volt a vigasság is. Ezen utóbbi funkciók egyre inkább elsikkadnak, meg az ehhez hasonló dolgok is. Én, a félelemkeltő dolgok közé behozom a jóslást is. Kimondottan féltem például az asztaltáncoltatástól. Bár olyankor kiküldtek bennünket gyerkőcöket, de füleltünk a szomszéd helységből, meg leskelődtünk. No, és nem utolsó sorban, ne feledjük a vallásokat se. A pokoltüzével, Armageddonnal, meg végítélettel való fenyegetés. Templomba jártunk hétvégén anyámmal. Ezzel kapcsolatban azt mondom, akkoriban még nem volt ennyire megbocsájtó az Isten, mint manapság. Higgyétek el, sokkal jobban kellett félni a büntetéstől. Az öregek is rendre mondták: megver Isten érte. Így utólag belegondolva, annyira Ők sem bíztak ebben, mert olykor végig vágtak rajtunk. Félelmet kelthet az emberben az is, ha megszólják az embert. Eszébe jut az embernek, a - mi lesz ha? Egyszer, suliból hazafelé menet, azon versenyeztünk Ki tud hegyesebbet köpni. Először távolságra. Később magasságra, hogy bizonyos ág felett melyikünk tud átköpni. Egyértelmű. Olcsójáték hülye gyerekeknek. Nem ez a lényeg. Arra jött az utcán egy ember. Letolt bennünket, hogy Istent köpködjük. Mondtuk, hogy Mi aztán nem. Azt mondta, hogy de az ég felé köpködünk, ezért tüzes tányért fogunk nyalni a pokolban. Azt a hátra lévő kilométert, egészen szarhangulatban tettük meg hazáig. Az óta tudom, hogy Isten mindenható, és tud mindent. Így azt is, hogy nem Őt köpködtük. Ez, azért megnyugtató szerintem.  -.appa.