A múltkor az volt a végszó: hogy egy csomó ember fél. Ez tényálladék. Az ember fél. Ki jobban, Ki kevésbé, de mindenki fél. Abban sem vagyunk egyformák, hogy mitől félünk. Egymástól, a természet erőitől, aztán vannak azok, akiket belső félelmek gyötörnek. Tévedés azt hinni, hogy ez korunk betegsége. Volt már ilyen szorongásos betegség az emberiség életében, csak nem neurózisnak, meg pánik szindrómának hívták. Az emberi elme úgy van összerakva, hogy alapvetően optimista. Reméli és hiszi, hogy Ő túl lesz ezen az egészen. Mármint a problémákon. Annyira viszont nem tekint előre, hogy látná, ezek az egymást követő túl levések, túlélések életének elmúlásába sodorják. Na, még ezt megszerzem, aztán leállok. Lazítok. Csakhogy jön még valami, amit még meg kell tenni. Meg kell szerezni, és folytatódik, - a mindent gátlástalanul megszerezni életszemlélet. Ez, előbb utóbb eljuthat a bűntudat érzéséig, Szorongásossá, neoritikussá válhat az egyén. Segít ezen az állapoton, az alkohol és a kábítószer. A Mi országunk élén álló vezetők, még az önfeledt, boldog harácsolás időszakát élik. Őszintén mondom, Én a pszichológiának ezt a kitételét vitatom. Egy olyan embernek, aki egész életében gátlástalanul élt, - miért keletkezne bűntudta. Nem vitatom, előfordulhat. Mégis azt gondolom, hogy olyan személyiség torzulás következik be, ami azt erősíti meg benne, hogy helyesen cselekedett. Erre mondhatjuk, hogy kóros állapot. Ezért lenne jó, ha a politikusokat, mint minden más egyéb dolgozót orvosi vizsgálatnak vetnék alá. Ezen belül szigorított ideg, - és elme orvosi vizsgálatoknak. Megpróbálni tesztekkel kiszűrni, a kóros lelkiállapotú személyeket, a cezaromániásokat. Hogyan alakulhat ki a félelem? Belenevelik, élete során. Valamilyen rossz tapasztalat alapján. Kiskorában elkezdik a gyerekeknek mondogatni, mitől kell félni. Ez rögzül. Idetartoznak a mondák, regék, legendák, végső soron a mesék is. Aztán az is bene van, hogy ijesztgetik a gyerkőcöket, hogy valamit, ne csináljanak. Mikor Mi, este nem akartunk bemenni, vagy még ki akartunk menni, akkor a sötéttel ijesztgettek. Nem azzal, hogy sötét van, hiszen azt láttuk. Lévén, hogy akkor vidéken még pottyantós budik voltak, az egyik ijesztgető formula volt, a „kinn van a szar a baltával”. A másik nyomós érv az volt, hogy „elvisz a rézfaszú bagoly”. Egyiket sem volt kedvünk megtapasztalni, inkább benn maradtunk. Ha, mégis valamelyikünk erősködött, akkor azon végig vágtak, és jobb belátásra térült. Nem volt a továbbiakban kíváncsi rá, hogy ténylegesen mi található odakinn. Idesorolhatjuk, a félelemkeltő tevékenységek közé a rituálékat, mágiákat, varázslásokat. Félelmet keltőek, miközben elűzik a gonoszt. A nézőkben félelmet kelt. Azt gondolom, nyugodtan idetehetjük a kereplőt is, amely egyszerű idiofon hangszer. Úgy rémlik, ilyen volt a gubánál is, de ebben nem vagyok biztos, csak ettől félelmetesebb az emlékkép. -.appa.