A múltkor morfondíroztam egy rövid sort azon, hogy megszűnik az értő olvasás. Mégis – akkor mi a szerepe az olvasnivalóknak? Abból, hogy ír valaki, csak keveseknek jelent, nemhogy biztos és jó, de egyáltalán megélhetést. Lássuk be, az írónak van egy közlési ingerenciája. Késztetést érez arra, hogy megírja, amit kigondolt. Igazából erre nincs társadalmi igény. Ha, lenne továbbra is élne a mecénásság rendszere. De, nem él! Vannak persze intézmények, ahol pályázatokon pénzt lehet nyerni, aminek segítségével lehetővé teszik a könyv kiadatását. Erről azt jó tudni, hogy ezt csak megbízható emberek kaphatják meg. Emlékeztetnélek benneteket, hogy a Kádár-korszakban volt a 3T. Azt gyanítom, - hogy finoman fogalmazzak - most az orbáni érában a 2T a jellemző. Támogatnak és tiltanak. Miért ír még az író? Exhibicionista egy kicsit. Meg akarja mutatni a világnak, hogy Ő milyen gondolatokkal bír, és azt milyen remek formában fogalmazza meg. Szórakoztatni is akar, meg természetesen tanítani is. Ezen kívül lehetnek még ennek más okai is. Például megteheti. Nincs más dolga. Azt látnunk kell, hogy hosszú művekre egyre kevésbé van igény. Nem érnek rá az emberek olvasgatni. Rohannak pénzt keresni. Töprengek kicsinység arról, hogy – mi volt annak idején a regényekben? Megfigyelhető volt, hogy a jó győz, vagy a + hős. Legalábbis, a legtöbb történetben így van. A legrosszabb esetben a + hős halála, pusztulásba viszi a – hőst is, amiért szurkolunk is. Nem azért drukkolunk, hogy megváltozzon. Jó útra térjen, és élje boldogan az életét. Nem bizony. Dögöljön meg az, az aljas mocsadék. Egyébként, ha jól belegondolunk, akkor beláthatjuk az élet értelmetlen voltát, hisz az évek múlása meg nem értést és szenvedést hoz magával. Ezzel, most ne törődjünk. Ezt mindenki megtapasztalja magának. Mi van? – az emlegetett hősökkel. Tovább fokozva a problémát, még az is lehet megoldás, hogy a főhős kilátástalannak, kiútnélkülinek érzi sorsát. Ilyenkor jó megoldás, ha elkezd vágyakozni az elmúlásra. Magyarán szólva, a halál jelent számára kiutat, megoldást. Az is remek, amikor az életuntságát, önfeláldozásként, hőssé válva szünteti meg. Adódik ez abból, hogy hősünk belátja az élet értelmét, vagyishogy értelmetlen. Fogja és feláldozza magát a többiekért. Ilyen egyszerű ez. Tovább agyalogva. Más halála is megoldást jelenthet, de akkor baj van a főszereplő jellemével. Ezek után megegyezhetünk abban, hogy az emberi lét értelmetlen. A Prédikátor szavaival élve, hiábavalóság. Akkor adódik egy vigasztaló momentum, ami nem más, mint: minden emberi cselekvés is hiábavalóság. Lássátok be. Ez így igazán remek, vagyis a történet így kerek.  -.appa.