appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Gondol, hisz és végül fél

2020. május 13. 13:38 - appasztorik

A múltkor erről nem beszéltem, de ez is összefügg azzal a kérdéssel, hogy „miért is ír az író”. Nemcsak az Írek, de bármely nemzettség fiaira is vonatkozik ez, amit most elmesélek Nektek. Igazából ezeket megtapasztalom magamon is. Foglalkoztam már ezekkel a dolgokkal. Említettem már. Az ember mindig gondolkodik és mindég hisz. E közben rájön dolgokra. Egyáltalán nem biztos, hogy bármire is rájött, de azt hiszi. Ezt közölni akarja a többi emberrel. Szüksége van valami olyasmire, amit a többiek megértenek. Kénytelen fogalmakat létrehozni, aminek segítségével a többiek megértik, hogy Ő nagyszerű gondolatai közben, mire is gondolt? Ez arra hivatott, hogy olyan dolgokat közölhet a többiekkel, aminek még nincs megfelelője a tárgyi világban. Természetesen az elméletiben sem található a dolog, azért kell egy fogalommal megmagyarázni a dógot. Mire is jó a fogalom? Segít elkülöníteni, osztályozni a dolgokat és mellé viszonyítja, össze is hasonlítja azokat. Ezeket szívesen teszi az ember, hisz segítségével elboldogul vele a tárgyi világon kívül más területeken is. Tudomány, jog, művészet és így tovább. Ne feledjük el, hogy ennek nagy szerepe van az emberek társadalmi együttélésében is. Hogy vót? – hogy nem vót? Nem tudhatjuk, de az ember egyszer-csak rájött, hogy az álom, a gondolat nem azonos a valósággal. Ha-már így rájöttek, akkor meg kellett határozni, hogy mégis, - mi? – micsoda. Ez is megvolt, ezt aztán közölni kellett a többi emberrel, hagy tudjanak róla Ők is. Végső soron az emberek, gondolatok, illúziók és fikciók által teremtik meg a maguk világát. Ez eddig szép, csak van egy bökkenő. Az emberi akaratok összegződnek. Úgy gondoljátok el, ez olyasmi, mint a vektorok összegzése. Lesz egy eredő. Ez azt jelenti, hogy létrehozunk egy olyan világot, amit gyakorlatilag senki sem akart. No, bravó. Eredmény: mindenki torzsalkodik mindenkivel. De, ettől az élet még megy tovább a Földön. Úgy teszünk, mintha tökéletesen tisztában lennénk azzal, hogy mi történik, és még értjük is a miérteket. Eljátsszuk, hogy tudjuk, mi az emberi élet célja és értelme. Mellé elhitetjük magunkkal, hogy komoly ismeretekkel rendelkezünk a világról. Áltatjuk magunkat, mint ahogyan azzal is, hogy az ember, felelős lény. Ez olyan embert takar, aki mindazon tettéért, amit a világban tesz felelősséget vállal. Valóban úgy tesz, de természetesen esze ágában sincs tenni a természetért, a környezetért, amiben éli életét. Tudom, vannak mozgalmak, amik inkább csak mozgolódások, hiszen nincsenek ráhatással a dolgok alakulására. Akik érdemben tehetnének (politikusok, dollár milliárdosok) valamit azért, hogy kevesebb szennyezés érje a Földet, azok a még nagyobb haszon reményében, nyugodt szívvel reckirozzák meg, - hátha nem lesz probléma? Félő beáldozzák a Földet. Nem véletlen, hogy egy csomó ember fél. Ez nem rossz végszó?   -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr2015688862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása