Azt mondhatjuk Horthy sorsa, a továbbiakban szerencsésen alakult. Ott tartottunk ugye, hogy a fiát elrabolták. Ezzel zsarolták. Hogy ne essen a gyereknek baja, a németek kérésének engedve, Szálasit kinevezte nemzetvezetőnek. Ebben is szerencséje volt, a németek nem ölték meg a fiát (bár ezt, csak május 8.-án tudta meg), de Őt lemondatták, és foglyul ejtették, úgy családilag. Internálták Őket a Hirschberg kastélyba. A külvilággal nem tarthattak kapcsolatot. Magunk közt legyen mondva ez, foglyok esetében nem ritka eljárás. 1944 decemberétől az ellátás egyre rosszabb lett, éhezetek. Erre azt mondom, hogy valószínűleg egész Németországra ez volt a jellemző. 1945 márciusában Himler úgy rendelkezett, hogy a szövetségesek érkezésekor, a foglyokat ki kell végezni. Ez nem történt meg. Az, Amik megérkezése előtt két nappal az őrség civil ruhába öltözve elszökött. A foglyok felszabadultak. A legfőbb hadúr amerikai fogságba került 1945. 05. 01-én. Megkockáztatom senki sem énekelte, hogy éljen május elseje. A következő hónapban levelet írt Churchillnek, és az angol uralkodónak. Magyarország számára akart kedvezőbb békefeltételeket elérni. Nem tudom mit gondolt magáról, és a helyzetéről? A hivatalnokok nem továbbították. Augusztus végén kezdik meg tanúkénti kihallgatását a nürnbergi perben. Itt is szerencséje volt. Magyar ügyekről nem volt szó. Joszif Brosz Tito felvetette ugyan, hogy Horthyt vádlottként állítsák a törvényszék elé. Sztálin ezt visszautasította. Tito ez után azt követelte, az újvidéki vérengzés (1942) miatt, adják ki Jugoszláviának. Ez sem történt meg. Amikor szabadul a hadifogságból családjához megy Weilheimbe, ahol pénzadományokból éltek. Támogatta Őket a Vatikán, és rendszeres csomagküldésekkel az USA két utolsó nagykövete. Felesége egészségi állapota miatt, négy év Bajorországi tartózkodás után Estorilba költöztek. Az USA, volt budapesti nagykövete Montgomery, 1949-ben Horthyék támogatására alapítványt hozott létre.  1952. 08. 20.-án befejezi emlékiratait. Nyílván, ebben az augusztus 20.-i dátumválasztásban színpadias elem jelenik meg, de a diktátorok már csak ilyenek. 1956-ban Pesten kitört, az ellenforradalom, amiről Pozsgay Imre később azt mondta népfelkelés. Az óta tudjuk, hogy szabadságharc, és forradalom. Ennek a hírére lelkes lett. A forradalom kudarca után nem sokkal, 1957-ben meghalt. Még egy kis színpadiasság. Úgy rendelkezett, nem szállíthatják addig haza a holttestét, amíg a szovjet csapatok Magyarországon vannak. Nagy felhajtással 1993. szept. 04-én újra temették Kenderesen, ahol az egész irományt elindító történet kezdeteként Lázár Jani tisztelgett előtte.  Nem tudom, - ehhez a nagy Oroszbarátsághoz, mit szólna vajon a főméltóságú úr? Szerencsére a Szovjetunió megszűnt, így az Oroszok esetleges bejövetele után nem kell visszavinni Estorilba, és harmadszor is eltemetni. Azt gondolom, az már túlzás lenne. A harcmezőn, és a lágerekben ott veszett embereknek, egy temetésük sem volt. Még egy apróság. Az egész temetést úgy állították be, hogy nem állami szertartás kereteiben történt. Természetesen az összes politikus ott tolongott, bevallásuk szerint magánemberként. -.appa.