appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Gondolódzkodás, a magyar hadseregről

2019. március 09. 06:14 - appasztorik

még mindég a kiképzés, de meg van a tanulság

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Mi, Nimród leszármazottai egy harcos nép vagyunk. Megint tévedtek. Hogy miért mondom mindezt? Kis fejtegetésem végére ki fog derülni. Kiképzésünk alatt szorgalmasan gyakoroltunk mindent. Köztük a harcárok elfoglalását. Ez úgy történt, hogy a kiugráltunk a harcárokból, és a domboldalon lefelé rohanva, hurrá, hurrát ordítva átkeltünk egy jó mély árkon, aminek az alján csörgedezett egy 50-60 centi széles víz. Gumicsizmában folytattuk, a küzdelmet. Annak okán, hogy voltak, akik elmérték a távolságot, és a víz szélén csobbantak. Az árokpart meredeksége olyan 45 fok lehetett. Ebből következett, hogy egymásután futva, nem volt megállás. A mögötted jövő elsodor. Miért futottunk egymás után? A túloldalon lévő drótakadályon, a műszakiak átjárót nyitottak. Tehát, rajvonalból egyes oszlopba fejlődtünk, majd a műszaki átjárón áthaladva visszafejlődtünk rajvonalba. Az áttörés helyén ki volt taposva a part. A sok felfröccsenő víz miatt csúszott. Volt, aki beleesett. Ezt egész délelőtt lehetett gyakorolni, hiszen valami hiba mindég adódott. Nem jól zárt, vagy nem jól nyitott az arcvonal. A záró cécónál a Mi rajunk lett a jelző. Ez kényelmes volt. Nem kellett rohangálnunk. Álcaruhában a szemben lévő domboldalon vártuk a támadást. Kioktattak, hogy görnyedve jobbra, balra szökellve, menjünk a támadók elé, és mielőtt teljesen nyitnának, lőjük Őket. Ez jó volt, hiszen Mi kicsit visszaporoszkáltunk, míg a többiek visszarohantak. Beugráltak a harcárokba. Mikor mindenki beugrált következett a roham, és kiugráltak. Természetesen a legtöbbet azok rohantak, akik a szárnyakon voltak. A megafonon keresztül Uhó (század pk.) kiabál: mozogjon a jelző. Felegyenesedve járkálunk. Uhó kiabál: jelző! - mér nem mozog? Sétálgatunk, és oldalra fordítjuk a géppisztolyt, hogy a závárzat csillogjon a napon. Na, el is kezdtek ránk lőni. Utána a többiek elmondták, hogy semmit nem láttak belőlünk, csak néha a csillogást. Rohamoznak. Én pont ott voltam, ahol Uhó jött. Azt mondja Nekem: mér nem lő? - maga kuka. Csata közben mondjam Neki: úgy tanították, emberre vaktölténnyel se lőjjünk 6 méteren belül.  A következő támadásnál úgy helyezkedtem, hogy vele szemben legyek. Mikor odaért, kiléptem a bokorból, és két méterről rálőttem egy rövid sorozatot. Azt mondja: na ugye? – és ment tovább. A kiképzési időnkre esett egy nagy harcászati gyakorlat. A Déli-hadtest bevonásával. Már előtte nap délután, az U alakú épület, két szára közé szerelték a pléhkurvát. A pincéből ágyakat, matracokat hurcoltunk. A tisztek nagy része is benn aludt. Hajnalban meg is szólalt a sziréna. Iszonytató hangja volt. Harcászati riadó. Sorakozó. Eligazítás. Az osztrákok felől megtámadtak minket az olaszok. Aknavetővel, atomtöltetet lőttek át. A határőrség felvette a harcot. Az egyik pesti srác szentségelt, hogy a rohadt életbe. Pont most tört ki a világháború, amikor Ő katona. Nem lehetett meggyőzni, hogy gyakorlat van. Egy őrnagy mondta. Az nem hülyéskedne. Kivittek minket valahová. Ekkor már a zalaegerszegi páncélosok is harcban álltak. Tizenöt percig védtük a hazát. Csatlakozott a Déli-hadtest. Innentől a határőröket visszavonták. Poroszkáltunk az úton, a gyülekezési pontra. Egyszer csak egy MIG jön, és lő ránk cefetül. Tanultuk Mi ezt. Repülő, felkiáltásra hanyatt vágtuk magunkat, és lőttük veszettül a repülőt. Na, most a kiáltást sem hallottuk, de úgy cselekedtünk, ahogy azt tanultuk. Meg kell hagyni elég szarérzés volt. Irgalmatlan hangja volt. Nagyon gyorsan jött, és közben láttuk, ahogy a géppuskájából felvillannak a torkolattüzek. Nem tudom mennyire lehetett tőlünk, de átment emelkedésbe. Tovább meneteltünk. Ketten utóvédet alkottunk. Az útszéli bokor mögül kiugrik két katona, és szitává lőtte az elővédet, meg a rajt. Mi ketten, az árokba vetettük magunk, és lőttünk piszkosul. A támadók megfutamodtak. A rajparancsnok értékelése szerint, ha nem vaktöltényes a buli, a két utóvédnek volt esélye a túlélésre. Az után nem történt semmi affér. A gyülekezési ponton, elhangzott a gépjárműre, és visszamentünk a kaszárnyába. Ott értékelték a történteket. A fejleményeket is, eladdig, míg sikeresen vissza nem verték, az olaszokat. Itt jön a tanulság. Azt mondták. Azért vagyunk az olaszokkal összepárosítva, mert hasonlóan gyenge harci morállal rendelkező nép, mint Mi. Gondolkodjatok hát el, az ütőképes hadseregünkről. -.appa. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr9514678410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása