Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember nézetekkel rendelkezik, amelyeket kisebb változásoktól eltekintve élete során fenntart. Hát tévedtek. Az ember változik a korával. Két értelemben is. 1. a saját korával. 2. a történelmi korával. Azt látnunk kell, hogy végeredményben, maga az emberiség is változik, korszakról korszakra. E közben az embert mindenféle hatások, és ingerek érik. Mondhatjuk, az ember élete során bejár egy utat. Ugyan így az emberiség is bejár egy utat, amelytől az egyén nem tudja magát elvonatkoztatni. Hatással van rá. Ennek az útnak a bejárása során, mind az egyéni ember, mind az emberiség is megpróbál megfelelni, az elvárásoknak, a kor kihívásainak. Minden korszaknak megvannak a sajátságai, ami feladatokat állít az emberiség elé. Egyénileg, és társadalmilag egyaránt. Megkerülhetetlen probléma. Ezt meg kell oldaniuk. Itt jut szerephez a hit. Tudom. Van aki, nem hisz semmiben. De ez nem igaz. Ő abban hisz, hogy Ő nem hisz. Tévedés azt hinni, hogy a hit arról szól, hogy hiszünk-e Istenben, egy Mindenhatóban, valami irányító szellemiségben, vagy az Ördögben. Tehát abban, hogy felettünk, vagy alattunk van e olyasmi? - amiről nem tudjuk, - hogy ki? - vagy mi?  Ez, egy függőleges hitvilág, amivel sok embernek akad gondja. Abban az értelemben is, hogy az évek során ez változhat. Az idősebb kor felé haladva, a függőleges hitvilágban egyre inkább bízik, reménykedik az ember. Ne feledjük el, van egy vízszintes hitvilág is.  Ami itt van mellettünk. Pontosabban, nem bízunk azokban az emberekben, akik itt vannak körülöttünk. Nem kerülhetjük meg Őket, hisz egymás mellett élünk, tevékenykedünk. Miért van ez? Abból adódik, hogy tisztázatlan előttünk a helyzet. Nem értjük a dolgokat. Az ember nem érti a politikusokat, gazdasági szakembereket. Igazából a másik embert sem érti, de ezt többnyire elengedi. Nyugodtan mondhatjuk, összességében, az egész világot nem érti (ebben tényleg a világot értem, nemcsak a Földet). Vannak elképzelései, de az egyáltalán nem megnyugtató. Lehet olvasni mindenféle dolgokat, erre specializálódott lapokban, amiről azt gondolom inkább zavaró, mint megnyugtató. Kétségtelen az is, erre az embernek igénye van. Ezotéria felé hajlik, ami egyféle hit sokak számára. Elhisz dolgokat, ami szimpatikus neki, amit el akar hinni. Mondhatom azt is, hogy szívesen elhisz. Ha már előjött ismét a hit. Azt kell mondanom, az ember önmagában sem hisz, mert önmagát sem érti. Ismerjük a mondást: Cogito ergo sum. Gondolkodom, tehát vagyok. Igazából ezt az ember nem nagyon szereti, nem szívesen teszi. Mármint, hogy gondolkodjon. Egyszerűbb neki megtenni, amit mondanak. Nagyon megnyugtató számára, hogy nem kell gondolkodnia. A lelkiismeretét, könnyen meg tudja nyugtatni, hát azt mondták, parancsra cselekedtem. Ezt a viszonyulást, megtapasztalhattuk már többször az emberiség története során.  Teszem hozzá, az emberiség erre van kódolva, hogy vakon higgyen dolgokat, menjen és csinálja. Tudom, a bibliában benne van a Tízparancsolat. Arra nagyon szeretnek hivatkozni, mert abban benne van, hogy - ne ölj. Meg kell azonban nézni, hogy is alakultak a dolgok, a pusztai vándorlás során. Népeket irtottak ki. A Kánaánitákat. Térjetek meg békével, és gondolkodjatok el ezen.    -.appa.