Kapatos Géza, kissé kapatosan elindult a buszmegállóba. A hideg téli szél hatására, egyből azt gondolta: mi, marha is vótam Istenem, hogy eljöttem a jó meleg kocsmából. Azért se megyek vissza, erősítgette elhatározását a hideg szélben. Azon is eltöprengett, - miért voltak vele ilyen ellenségesek ezek ott a kocsmában. Az, a Gizella Mária Lujza meg, biztos, hogy boszorkány. Ahogy az néz. Istenem. Ahogy az néz, azzal a szép szemével. De, milyen alapon hazugozza le, az embert? Nincs más megoldás telket kell vennem. Mi, a fenének ittam annyit az öreggel? Hát ez az! - kiáltott fel hangosan. A kerítés túloldalán megszólalt egy hang. Maga csak ne legyen annyira biztos abban! Gézát ez úgy érte, mint derült égből a megszólítás. Mentségére legyen mondva, most a derültéggel szemben, éppen sötétég volt. Ettől mindenképpen misztikusabb, mondhatni ijesztőbb volt az eset. Ne haragudjon, hogy így látatlanban megszólítottam, de megtetszett ez a házacska. Egyáltalán nem haragszom, de meglepődtem. És valóban, a hang kimondottan tartalmazott olyan árnyalatot, amire ráfoghatjuk, hogy az a hanghordozás, a meglepetés következménye. A bokroktól nem is látszottam, - mondta a hang - és még sötét is van. Magának nagyon jó szeme van, hajja. Hát meg ugye? - ez a porta se, nem semmi. Ezt az utóbbi, kérdő mondatnak induló, majd kijelentő módba átforduló mondatot Géza próbálta értelmezni, de feladta. A hang úgy folytatta: de, ha már annyira tetszik gyüjjék be, bár előre bocsátom, nem eladó. Olyan nekem ez, mint egy kis ékszerdoboz. Közben, mindketten a kapuhoz értek. Bemutatkoztak. Géza, ittassága ellenére elemezte a kialakult helyzetet. Aminek kapcsán a következő megállapításokat tette. Ez most olyan jegyzőkönyvszerűnek tűnik, de a tényálladékok felvétele nagyon fontos dolog. Ad egy. Ez a porta tényleg nem semmi. A tulaj értékelésével ellentétben Ő, úgy látja, hogy inkább, a nagy szemétdomb leírás áll közelebb a szemmel látható terület leírásához, és akkor, - mi lehet ott, amit nem látni a sötéttől. Így hírtelenjében, és úgy futólag az fordult meg a fejében, hogy lehet a sötétégből, keletkezett a sötétség, mármint szó. A továbbiakban ezt a vonalat ejtette, mert semmivel nem vitte előrébb a tényszerű elemzést, amibe belekezdett. Mérget mert volna venni rá, hogy ott ahol a sötétségtől nem látni, ott sem az ékszerdoboz van. Tegyük hozzá, hogy ez utóbbi, csak feltételezés, hiszen a korlátozott látási viszonyok, nem tették lehetővé, hogy igazán képet alkothasson a helyszínről. De, úgy gondolta hagyatkozni kell olykor-olykor a megérzésekre is, bár azt nem fogadhatjuk el, mint valóságot. Ad kettő. A manusz se, egy senki. Ez megint csak feltételezés. Bemutatkozása alapján, Belevári Brúnó, ismert és köztiszteletben álló személy a településen. Kérdezzen csak meg, akarkit. Mindezt, maga Brúnó mondta a bemutatkozáskor. Géza úgy vélte, ez eléggé kétes értékű közlés. Abból kiindulva, hogy az említett akarki nem állott rendelkezésre, mint hiteles információforrás. Azt nem is firtatta, hogy az elhangzott közlésen kívül van e más bizonyíték is. Menjünk tán bejjebb, mondta Belevári. Géza szabadkozott, hogy éppen a buszhoz igyekszik. Brúnó megnyugtatta, hogy van még bő húsz perce. Mennyünk, mutatom az utat. Géza lépni akart, de úgy érezte valami megfogta a lábát. Tényleg úgy volt. Egy hatalmas jószág fogta a bokáját. Brúnó, érdeklődött. Nem jön? Géza moccani sem mert, olyan szinten ijedt meg, hogy még levegőt sem vett. Belevári visszafordult, és ura volt a helyzetnek. Szégyelld magad Macika! Ijesztgetni a vendéget. Kérjél szépen bocsánatot. Macika jól nevelt ebként, Géza nagy megkönnyebbülésére elengedte a bokáját. Ami ezután következett, az Gézát még sok évig nyomasztotta álmában. Akkor ezt még nem tudta, hogy így lesz. Macika bocsánatot kért, ami abból állt, hogy szemből Gázára ugrott, és a vállára tette a két mancsát, barátságos mormogással Géza fejéhez dörgölte a hatalmas fejét. Brúnó megunva az idilt, azt mondta, - Maci ne légy szemtelen! Jöjjön hát. Az előszobába léptek. Brúnó Gézára nézett, - hű de szarul néz ki! Nem kínálhatom meg semmivel, azt látom magán, hogy ittas. Lujzilla kidobta? - érdeklődött. Géza ott tartott, hogy bólogatott. Később azt mondta. Nekem, nem ezt a nevet mondták. Brúnó ijedten mondta: el ne járjon a szája, hogy tőlem tudja.  -.appa.