Megjegyzem mellesleg. Eszterág számlálóbiztost nevezett ki a kormány,- mondta Melles leg Mariska. Ez biztos? – kérdezte a Diják. Hát persze. Kormánybiztos, felelte Mariska. Aki, a legmellesebb Mariska volt a településen. Emiatt aztán, eléggé népszerű volt az emlékhelyen. A Diják csak mondta a magáét. Mert tudod Mariska nem mindegy. Legfontosabb dolog a világon, a pontos és félre érthetetlen tájékoztatás. Mariska szeme elkerekedett. Nahát! Ez most komoly? Sose gondoltam volna. Én mindig úgy gondoltam, hogy kamuznak egy csomót az újságok. Tesznek bele sok színes fotót. Néhány félmeztelen bugyis jányt. Cuki macskát, meg kutyuskát. Végig lapozgatják a munkahelyen. Már persze, aki olyan helyen dolgozik, hogy megteheti. Mert én például nem tehetem meg. Ezen a Diják meglepődött. Azt se tudta, hogy Legmariska dolgozik. Önkéntelenül megkérdezte. De, miért nem? Mert a főnök kiállna a vallásából, - válaszolta Marika. A Diják teljesen elérzékenyült. Ne haragudj rám drága Marika. Nem tudtam, hogy Neked ilyen problémáid vannak. Megölelte Mariskát, és azt mondta. Régóta ismerjük egymást. Megtiszteltél, hogy megosztottad velem ezt a gondodat. Máskor is fordulj hozzám bizalommal, és atyaian megveregette Mariska hátát. Ezen Mariska roppant mód elcsudálkozott. A magánvéleménye szerint a Dijákkal Ő semmilyen gondot nem osztott meg. Másrészt meg, a Diják nem szokott ölelgetni. Mariska agya vágott, mint a borotva. Na, nem úgy, mint egy vadonatúj borotva, de azért vágott. Így hát, ha nem is azonnal, de rájött a Diják nagyfokú elérzékenyedésének oka az elfogyasztott alkoholos italok mennyiségével hozható összefüggésbe. De, miért ivott ez most ennyit? – fogalmazódott meg a kérdés Mariska fejecskéjében. Vajon mi nyomasztja, ennek a mindig kicsit fura fickónak a lelkét? Nem kérdezhet rá direktben. Még elriasztja. Ezért azt mondta. Diják. Köszönöm, hogy meghallgattál. Igazán kedves dolog volt Tőled, és igazán megható, hogy így törődsz velem. Tényleg régen ismerjük egymást, de nagyon jól esett. Ha, bármi gondod, bajod van, Te is oszd meg velem. Szívesen meghallgatlak. Hajh, Mariskám. Hosszú sora van annak. Nem baj van időm, - vágta rá Mariska. Megölelte a Dijákot, és azt mondta: gyere menjünk haza, és közben elmeséled. A Diják teljesen felháborodott. Mit képzelsz Te rólam?! Nem fogok visszaélni, az érzékeny női lélek sebezhetőségével.  Mariskának megint vágott az agya. Ez nagyon félreértett valamit. Hűha. Azt hiszem egy kicsit túlnyomtam a női praktikát, a titok kiszedésének érdekében. Hangosan annyit mondott: hát jól van, Te tudod. Elköszönt a többiektől, és kilépve a kocsma ajtón elindult hazafelé. Mit tesz Isten a Dijákra gondolt, pedig sosem szokott. Tudat alatt egy kicsit tetszett Neki a dolog, ahogy így, ilyen úriember módra viselkedett. Sérült érzékeny női lélek. Milyen igaza is van? - Istenem. Aztán másfelé terelődtek gondolatai. Otthon zuhanyozásközben jutott eszébe megint a Diják. Itt közbevetem, hogy Legmariska, mindig a lehetőleg leghidegebb vízben tusolt. Jót tesz a bőrnek. Most nagyon tévedtek. Nem erotikus gondolatai támadtak a Dijákkal kapcsolatban. Sőt. Mit képzel magáról ez a büdös bunkó? Nem úgy szó szerint büdös, de akkor is. Hogy Én felajánlkozom Neki? Hát mi vagyok Én? Mindennek a tetejébe még visszautasít, a hülye szövegével. Aztán megnyugodott. A hidegvíz nemcsak a bőrének, de az idegeinek is jót tett. Megivott egy bögre langyos mézes tejet és álomba szenderült. Hát így ért véget Legmariska, és a Diják félreértéseken alapuló románca. -.appa.