A Bibliában, kedvenc részem a Prédikátor könyve. Igazából nem is tudom, ki volt a prédikátor. Megmerem kockáztatni, hogy más sem. Azt mondja: „Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben”. A hivatkozásai miatt, Salamont tartották a könyv szerzőjének. Ő volt Dávid fia. Az Ó-szövetségben a bölcsességek könyve között van. A könyvben az emberi élet értelmét keresi végig. Meg kell állapítanunk, hogy tényleg nagyon bölcs ember volt, mert nem találja. Hogy is találhatta volna? Mi is megállapíthatjuk, az emberi életnek nincs célja, és értelme. Külön kiemeltem itt a „célt”, a kihangsúlyozás végett. Tudom, hogy feleslegesen, hiszen az „értelem” takarja a célt is. Egyes vélemények szerint, a Prédikátor meglátásaiban materialista beütések is tetten érhetőek. Részemről, ezt nem tartom hibának. Én amondó vagyok, Ő még nem tudhatta, hogy anyag sincs. Minden csak illúzió, amit a rezgés hoz létre. Miket is mond a Prédikátor? – kérdezhetitek, ha már úgy odavagyok érte. Nos, a Prédikátor nagyra tartja a bölcsességet. De látja, hogy az is mulandó. Ezt a mulandóságot használja fel arra, hogy igazolja, a halál ugyanúgy utoléri a bölcset, mint az ostobát. Ezt úgy fogalmazza meg, hogy: egy sorsra jutnak. Látja a halál után nincs semmi, nincs jövő. Emiatt a meglátása miatt, úgy tartják, pesszimista hangvétele van a könyvnek. Azt is mondják, eléggé lehangoló megállapításokat tesz a világban meglévő dolgokról. Igazságtalanság, elnyomás, kapzsiság, gonoszság. Megállapításával, hogy - nincsen igaz ember, aki hibátlan és tökéletes lenne – úgy vélem maximálisan egyet kell értenünk. A könyv bús hangulatát segíti elő az is, hogy szól ugyan az élet örömeiről, de látja (fenyegetésként) a halál közeledtét. Ezzel minden örömöt beárnyékol. A Prédikátor hite szerint minden Isten kezéből való. Lehet az jó, vagy rossz dolog. Mindattól függetlenül, hogy mi értjük-e azt, vagy sem. Isten szándékai az ember számára felfoghatatlanok. Úgy véleményezik: „A könyvet áthatja Isten mindenhatóságának tudata.” Ennek megfelelően ebben az értelmezésben vizsgálja a dolgokat. Meglátása szerint, ami nem felel meg az isteni akaratnak, tervnek, az hiábavaló. A Prédikátor teljes bizonyossággal hisz Isten mindenhatóságában. Úgy véli, Isten bölcsen cselekszik. Isten cselekedetei az ember számára felfoghatatlanok. Az igazakkal sok olyan dolog történik, ami emberi elképzelések szerint a gonoszok osztályrészének kellene lennie. Fordítva is igaz, sok esetben a gonoszok kapják meg azt, amit az igazak érdemelnének. Itt van az ideje annak, hogy emlékeztesselek benneteket arra. Isten igazsága más. A Prédikátor látja, hogy sokszor úgy tűnik, a gonoszoknak sikeresebb életük van. Kicsengésében mégis azt mondja, végül az istenfélő embereknek lesz jó dolguk. Felhívnám a figyelmeteket arra, hogy a Prédikátor meglátása szerint a dolgok átmeneti jellegűek. Fontosnak tartja, hogy figyeljünk az élet hétköznapi örömeire, melyekkel Isten megajándékoz bennünket. Jegyzem itt meg, hogy ezzel nem az élvezetek hajszolására bíztat. Az is hiábavalóság. Mégis arra buzdít, örüljünk, és élvezzük a jó napokat, amíg lehet, hisz közeleg a halál. A rossz napokat pedig fogadjuk el. Azok is Isten kezéből származnak. A Prédikátor vallja, hogy mindannyian Isten kezében vagyunk. Istentől kaptuk az életünket. Végkicsengésként az erkölcsös életre buzdít. Tudatosítja bennünk, hogy minden cselekedetünket Isten fogja majd megítélni, és elbírálni. -.appa.