Megint elgondolkodtam, az olvasott dolgokon
- szólításod nagyon találó. Olyan dolgokat fogalmaztál meg, amelyeket minden embernek evidenciában kellene tartania. Mondom, kellene! - de ismervén a mai kor emberét, szavaid süket fülekre találnak. Fülükben a fülhallgató, de nem csak emiatt. Azonnal Hárítanak. Mi gondom nekem ezzel? Nem az én dolgom.
- Kedves Kincső! Kis magyarázattal tartozom Neked. Szerintem, a haikut, nem a latin betűkkel történő íráshoz találták ki. Ott találták ki, ahol egy, úgy mondjam lerajzolt ábra, nem csak egy hangot jelent. Nálunk, ehhez több hangzót, zöngéset, zöngétlent le kell írnunk. Vegyük pl. a Te nagyon szép nevedet. Kincső. Ők, ehelyett rajzolnak valamit, és tudják. Persze, nekünk is beugrik, hogy kincs, és az is, hogy az Te vagy. Mégis, azt gondolom, nem a mi nyelvünkre van kitalálva. Lehet, ez a gondolatom attól is, hogy a mi építkezésünk a latin, és görög költészet alapjairól építkezik. Értem ez alatt, hogy nem képek villannak be a szavakról, hanem összességében értelmezzük.
- Nagyon tetszik. Igazad van. Az emberen van a lényeg. Mégis: mit mondhatok erre?
Lám. Ebben a korban, hol itt élünk,
külsőségek alapján ítélünk.
Számít e, az "L"-és méret?
Mondsz ilyeneket, Te buta.
Hát már, hogyne számtana.
Kicsi lenne ránk a ruha.
- Elnézésed kérem. Sajnálom. Ez a baj a művészekkel, hogy érzékenyek, könnyen megsértődnek. Semmi bántó szándékom nem volt. Továbbra is, úgy vélem, hogy kritikai megnyilvánulása van, az emlegetett harmadik strófának. Lehet, az ostorozás, - mely szót én használtam - kicsit sarkított kifejezés. Egyet értek veled, mindenki azt szeret, amit akar. Így aztán mindenki, azt olvasgat, amihez kedve van. Örömét leli benne. Kivétel, ha valamit meg kell tanulni az iskolában. Én, azt is megértem, hogy a világból, csak annyi érdekel, ami Téged érint. Ezzel sincs bajom. Azt is megértem, hogy minden információt, ami a világgal kapcsolatban, a tudomásodra jut, azt azonnal átalakítod, a saját értelmezésedre. Ezzel mindenki így van. Két egymás mellett álló ember, másképpen látja, értelmezi, a körötte történő dolgokat. Annyi különbséget látok csak, hogy az emberek egy része (megkockáztatom, nagyobb része), bizonyos dolgokat elfogad, a külvilágból is. Erre mondja, a nép ajka, hogy nem vagyunk egyformák. Teszem hozzá, hogy szerencsére. Elnézést, hogy megbántottalak. -.appa. fenn.