Tegnapelőtt elmentem megtekinteni a XXV. FeHoVa kiállítást, és vásárt. Természetesen, talán mondanom sem kell, hogy a horgász pavilont tekintettük meg. A többes, a miatt van, hogy Sanyi barátommal néztük meg. Ő Miskolcról vonattal jött, és már a „G” pavilonban legeltette a tekintetét, a csillogó, villogó, gyönyörűséges horgászati csodákon. A későbbiekben a legeltetés inkább rám vonatkozott. Így is többet költöttem, mint amennyit szándékoztam. Úgy indul neki az ember, az ilyen kiállításnak, hogy: nemigen van ott olyasmi, amire szüksége lenne, de csak visz egy kis pénzt, hogy hátha mégis. És tényleg, a standok közt bolyongva, csak lát az ember olyasmit, amit megkíván. Itt most, maradjunk szigorúan, a horgászcuccok látványából adódó gerjedelemnél. A beugró gondolat, ugyanaz: mi, mindent tudnék én ezzel csinálni? Adja magát a megoldás. Ha már, ott vagy. Ne csak a nyálad csorgasd, vegyél valamit. A gondolat egyre jobban eluralkodik az emberen, és egyszer csak azon kapja magát, hogy boldog, és megelégedett mosollyal, rakja táskájába, a kis zacskót. Hát, jól meggondolva a dolgot, ezt a vásárlást is sajnálom. Annyi horgászattal kapcsolatos dolgot halmoztam fel, amit nem is használtam, hogy Nyugati-főcsatornát lehetne vele rekeszteni. Aztán, a buszon kényelmetesen elterpeszkedve, az embernek eszébe jutnak dolgok. Úgy van ez, hogy valami kép elővillan, aztán eszébe jut Ördög Nóra, akinek képét, valami újságnak a címlapján látta, a pesti forgatagban. Sajnálom ezt a Nórát. Milyen aranyos volt, a kis unokám reklámban. Most meg, dögös fehérneműben kell magát mutogatnia. Kétség hasít belém: Ő volt egyáltalán? Aztán, ott van Demcsák Zsuzsi. Ő, sok mindent csinált. Talán még kormányszóvivő is volt. De, Ő volt egyáltalán. Most meg, gyógyíthatatlan betegséggel kell címlapra kerülnie. Tudjátok meg, sajnálom Liptai Klaudiát is. Amilyen képet készítettek róla. A hosszan felvágott zöld ruhában, ahol kivillan a térde - de valami olyan módon? Nem részletezném. Elég megalázó kép. Pedig Ő, volt a Playboy címlapján is. Ő volt egyáltalán? Eredmény ez, egy nő életében? Példaértékű, a családban? Kislányom! Nagylány vagy. Kezdj el azon gondolkodni, hogy mihamarabb, felkerülj valami címlapra. Eszembe jut Barbika is. Ő volt az, aki meztelen képet nem vállal. Mondtam is. Dehogynem drága gyerekem, csak most vered fel az áradat. Aztán, itt van Timike. Most valami olyasmit hallottam, hogy öt évről volt szó. Ha, ez tényleg igaz, akkor nincs baj. Mi volt akkor? – annak idején, a gyermekvállalásról a hír? Hírverés. Ettől még sajnálom. Lehetett volna, egy modernkori mesei történet. Egymásba szeretnek, és ásó, kapa, meg nagyharang választja el őket. Mindég elfelejtem, hogy fogyasztói társadalom lévén, a nő is fogyasztási cikk. Elég telített is a piac. Hús piac? Rabszolgapiac? Állnak a nők sorban. A kikiálltó harsog: aki nem vesz, ne babrálja! (Különben szexuális zaklatás lesz). Ki megy többre? Többre! Többre! Elkelt! Ha, megnyerte, had vigye! Az is beugrott hirtelen, nehogy már ez a Vajna is börtönbe kerüljön. Felkarolta, ezt a Grecoi szépséget. Nyugtatgatom magam. Csaknem tán? Orbánnak jó barátja, legalábbis azt gondoljuk. Azt is sajnálom szegényt, hogy állandóan harcolnia kell neki. (Nem a démonaival). A magyarok már csak ilyenek. Jól emlékszem? Az utóbbi 100 évben, nem voltak sikeres harcaink. Harcoltunk Mi már Európa ellen. Jól emlékszem? Augsburg. Bocsánat. Jut eszembe, most Európáért harcolunk. No, és itt van a szegény Lázár esete. Nem a bibliai. Dehogy! Természetesen, azt is sajnálom. Én, a Jánosra gondolta. Olyasmit olvastam, hogy János lesz, az áldozati bárány. Nem a húsvéti. Nem látni ebben az ügyben világosan, pedig közvilágítást szereltek Tiborczék. Nem, ez nem az a Tiborcz. Ennek nincs oka panaszra. Aztán sajnáltam azokat a kislányokat is, akik a buszon a környékemen ültek. Egyikük laptopon filmet nézett miközben, egyfolytában nyomkodta a telefonját. A másik kettő megelégedett, a telefonnyomkodással. Láthatjátok, mennyire empatikus ember vagyok. Most így zárszóként, ha belegondolok, legjobban magamat kellene sajnálnom. Miért? Nos, hogy egy hosszú buszos utazáskor, ilyen hiábavaló marhaságokra gondoltam. -.appa.
