Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy a kárpótlással kapcsolatos fejtegetésem egyedi eset volt. Az emberek többsége azért, jól járt. Hát tévedésben vagytok. Ismerjetek meg, további részleteket. Azt már említettem, rájöttek arra, hogy különböző úton-módon, az öregekhez került pénzt meg lehet csapolni. Átlátták, ebben pénz van, és nem is kicsi. Alapvetően, az volt a nagy felismerés, hogy a tagdíjakból szépen meglehet élni. Alakultak szövetségek, egyesületek. Ezek irodáiban, jól szituált öltönyös, ősz hajú urak ültek, akikről nem feltételezte volna senki, hogy csalók, szélhámosok. Megjegyzem. Igazából, nem is ők voltak azok, hanem akik, ezeket a Marionett figurákat mozgatták. Persze kicsit ők is, mert különböző helyeken, és nyilatkozatokban, eljátszották a szerepet, amit rájuk osztottak. A megszolgált pénzt felvették. Mentsük fel Őket. Higgyük el, hogy jót akartak. Szívesen idézgették fel, mi történt velük, a világháború időszakában. Teszem hozzá, nagyon jól volt kitervelve, és felépítve a rendszer. Az irodai öreg urak, nem tehettek semmiről, a csalókat meg nem lehetett elérni. Illetve, végül Vén Pista bácsin csattant az ostor. Nem mondom, hogy nem érdemelte meg, és nem is tudom, hogy: börtön büntetését megkezdte e? Letöltötte e? Még az is lehet, tudta a sumákságot Pista bácsi. Akivel kapcsolatban apám, - mikor odaveszett a pénz, - csak annyit mondott: Isten rothassza meg a kedves családjával együtt. Ebben benne volt a summázata a dolgoknak, és teljes elkeseredése. Ennél, a magyaros virtussal végrehajtott kárpótlásnál, nem sok nagyobb, és több embert érintő aljas dolog történt a világban. Gondoljuk csak végig. Ezek az emberek, a világháború után, részt vettek az ország helyreállításában. Végig dolgozták az életüket, belenyugodva, hogy ez volt a sorsuk. És jön, egy magát jóságosnak mutató kormány, aki reményt csillant nekik, hogy íme: nem felejtettük el, szenvedéseiteket. Holott nyilván való, az egész arra lett kitalálva, hogy a húsz százalékon összevásárolt jegyek, azokhoz a csoportokhoz kerüljenek, akiktől majd már 100 %-on veszik át. Ki is volt Vén István? Az Első Magyar Geotermikus Ltd. vezetője (igazgató, ügyvezető, lényegtelen). Ők 100 %-on vették, a kárpótlási jegyet. Felhívom a figyelmet, hogy milyen aprólékosan vigyáztak, már az elnevezésnél is. Ltd, és nem Kft, amiről tudni lehetett, hogy korlátolt felelősséggel bírnak, anyagi felelősségük szinte nulla. Most kérdezhetitek, hogy: mi bajom? Megvették a jegyeket 100 %-on: mit akarok még? A dolog úgy alakult, hogy a nagytömegben piacra kerülő kárpótlási jegy ára leesett 20 %-ra. Tudom, a piac törvénye. Megjelent híradásokban (cikkekben) micsoda jövője van, a geotermikus energia hasznosításának. Az, ott van a földben. Ezt onnan ki kell aknázni. Aztán terjedni kezdett, hogy ez a cég vásárolja a kárpótlási jegyeket, teljes áron. Vezetője is megjárta a poklot, és így segít a bajtársakon. Mondhatjuk: nemes gesztus (bár az üzleti életben, az ilyesmi szokatlan). Még, az OTP-ben is tudtak róla. Egyéb okból ott jártamkor, mondták: lehet még jól is jártatok vele, hogy ennyit késett a jegy, most 100 %-on veszik. Kezd érdeklődni az ember, és itt jött be a képbe a hangzatos nevű Történelmi Igazságtételi Bizottság. Bár, ha végig gondolom. Mikor szolgáltattak igazságot, az emberiség története során. Mondhatom nyugodtan, hogy sose, de sose. Ehhez, hogy átvegyék a kárpótlási jegyeket, tagjának kellett lenni a Történelmi Igazságtételi Bizottságnak. Irodájuk, hol lenne máshol? – mint a Megyei Önkormányzatnál. Remekekül választott helyszín ez. Bizalmat, kelt az öregekben, és csődülnek is, hogy tagdíjukat leróják. Az előtérben csinos titkárnő ül. A falon, nagy Imre képe. Jól mutat ott, egy mártír, tovább erősíti a bizalmat. Befizetek apám nevében. Így már mi is jogosultak vagyunk arra, hogy leadjuk a jegyeket. Eljött a mi napunk is. Mondom apámnak: apu, az Ltd, korlátolt felelősségű társaság, odaveszhet az egész pénz. Akkor vesszen! Rajtam, ne röhögjön egy ilyen ember. Az előzményekhez, hozzá tartozik, hogy egy fiatal feltörekvő mezőgazdász megkereste apámat. Elmondta, hogy mennyi földje van, és Ő többet szeretne. Növelni, akarja a gazdaságát. Tudja Ő, hogy kell a pénz, és kihasználják az időseket. Ő nem olyan. Megalkudtak 80 %-ban. Megegyeztek, az időpontban is, hogy mikor kerül sor az üzletre. A kérdéses napon meg is jelent. Nem emlékszem mennyi pénzt vitt oda. Csak apám elmondta, a történetet. Letette a pénzt, hogy: na, ennyit adok érte! Apám nyílván mérges lett, hisz nem ebben állapodtak meg. Kell, vagy nem? Többet nem adok érte, különben kiröhögnek. Tán engem röhögjenek ki? – és elzavarta, az illetőt? Kérditek: miért nem vásároltunk mi is földet? Az, egy másik történet.  -.appa.