Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy Havas kapcsán mindent megbeszéltünk, az írott, a mondott, és a látott tájékoztatás kapcsán. Hát nem. Itt van a Petőfi rádió. Illetve, ott van. A konyhában (hallgatás helyileg). Megemlítettem már, hogy a „Talpra magyar”, már régen mozgásképtelen. Gyakorlatilag megszűnt. Meghalt, de úgy vannak vele, mint akik, a halottat, ott tartják a lakásban, hogy a nyugdíjat felvegyék még helyette, pár hónapig. E kis morbid kitérő után, rátérek: miért is mondom ezt?  Állandóan a legjobb pillanatokból ismételnek. Ez, csak szemlélet kérdése. Bármilyen színvonal esetén kinyilváníthatjuk, hogy ez a csúcs. Kis pejoratív felhanggal esetünkben, azt is mondhatjuk: ez, már mindennek a teteje. Miért? Egyszerűen, azért, mert ezeknek az ismétléseknek jelentős részét, egyszer is bőven sok, meghallgatni. Azt, hogy Levi nem tudta átrakni a telefon számait, az új telefonba, három, de inkább négyszer hallottam. Nem úgy, mint a szerkesztők, azt a mondást: jóból is megárt a sok.  Ámbár lehet, abból indultak ki, hogy ez a műsor nem jó. Akkor ez, akárhányszor is leadható. Egy dolgot nem értek. De komolyan. Azt híresztelik, hogy sok médiaszakos van az országban munka nélkül. Miért nem szólnak egynek, hogy: figyejjél mán ide: nem akarsz reggeli műsort vezetni? Az meg osztán, akarna. Cimbora, akkor gyere műsor vezetőnek. Az meg oszt, menne. Ilyen egyszerű ez. (Jó, egy kis idő múlva nyafogna, hogy korán kell kelni). Ha, tényleg sok a média szakos képzettségű kallódó szakember, még válogatni is lehetne közülük. Jegyzem itt meg, hogy ismervén a reggeli műsorokat, nyugodtan mondhatjuk, igen sekély elvárás van. Olvasni kell tudni, hogy az sms falról beolvassa, amit a lelkes hallgatók küldtek. A másik, ami még talán fontosabb is, mint az olvasni tudás, hogy kis késéssel érjen be a munkahelyére. Ez nem nevezhető soknak. Vélem ennyi teljesíthető. Én, szívesen eltekintenék Levi erőltetett nevetésétől. Teszem hozzá, hogy kritikám ellenére, még mindig elviselhetőbbnek tartom, mint Győző, Mardel stílusú nevetését. Nekem ez, az erőltetett vidámság inkább visszatetsző. Számomra meglepő volt, és egyben érthetetlen is, hogy rádióban nincs igény a folyamatos, és érthető beszédre, holott elgondolásom szerint a rádiózás, mégiscsak a szóbéli kommunikáció melegágya. Ha nem, hát nem. Ez, lássuk be, jelentős könnyebbség a kritériumok tekintetében. Miből is áll egy műsor? Tekintsünk el attól, hogy mely napszakban van az adás. A netről, ki kell ragadni valami, érdekesnek tűnő hírt. Fel kell dobni, hogy: mi a véleményetek? Írjátok meg nekünk. Tudományos dolgot is lehet. Abból sem szükségeltetik, hogy bárminemű rálátásod legyen a dologra. Sőt, még jó is, ha halványlila segéddunsztod sincs a dologról. Mondasz valamit, a magad természetes módján, ami természettudományos képzettséged szintje (vagyis szinte nulla). Ezután türelmesen vársz, és már égnek is a vonalak. Lehordanak mindenféle bunkónak. Udvariasan kiigazítanak. Ki-ki, vérmérséklete szerint ossza az észt. Tovább megyek. Ez már tényleg valami olyasmi, ami nem lehet elvárás, egy komoly rádióstól. Lenne nékie mondjuk, csak egy picinyke humor érzéke. Ugyanis én szörnyűnek tartom, bármelyik adó reggeli műsorában is legyék az, amit úgy jellemeznék szíves engedelmetekkel, hogy: undorítóan harsány, és indokolatlan röhögés, egymás bemondásain, amikről, négy kilences tisztaságig egyáltalán nem humorosak. Most meglepő dolgot fogok írni. Aki, azt hitte, hogy én ledorongoltam eleddig a reggeli, netalántán még, a napközi műsorvezetőket, az nagyon téved. Nem vagyok kritikus. Nem vagyok a főnökük. Én megértő vagyok, és roppant módon engedékeny. Megértem én, hogy a sok más fellépés, elveszi az időt. Nincs idő készülni a műsorra. Megy az, ad hoc jelleggel is. Végül is egyszerű a képlet. Meg kell szokatni a hallgatósággal, hogy semminemű igényük ne legyen. Fogadják el, amit magukról terjesztenek a rádiók. A legjobb, a leghallgatottabb. Hívni kell, valami szakértőt. Zachert, Szujót, vagy valakit, sorolhatnánk további neveket. Természetesen olyat, aki a többi rádió műsorában sikeresen debütált. A lényeg. Olyan szakember igényeltetik, aki: - felkészült - érthetően, és tisztán beszél – van némi humor érzéke. Vagyis, legfontosabb ismérve, hogy homlok egyenest a műsorvezető stílusának, beállítottságának ellentéte. Foglaljuk keretbe, e kis írást. Havassal kezdődött, zárjuk is Havassal. A zárásnak, itt nincs semminémű célzatos felhangja. Igaz, Havas nem rádiós műsort vezetett. Nem voltam rajongója, ennek folyamányaképpen, meglehetősen ritkán láttam. A műsor jellegéből adódóan, fel kellett készülnie. Megpróbált érthetően beszélni. Értem ez alatt, hogy amikor elkapta az indulat akkor sem omlott össze a mondandója. Nem utolsó sorban, némi humorral is rendelkezett. Belegondolva. Őt, még nem Havas tanár úr tanította. -.appa.