Ott tartottam, hogy a lélek bonyolult. Lássuk be, az emberek változnak. Nézeteik, hozzáállásuk a dolgokhoz. Annyit azért szeretnék megjegyezni, hogy nem csak a lélek bonyolult. Az emberi kapcsolatok nagyon szövevényesek. Ki?, kivel?, mikor?, és miért? A hallomások szerint a művész világban, még inkább furcsán alakulnak a dolgok. Kabaré jelenetek szólnak, a szereposztó díványról. Az is előfordul, hogy a hölgynek nem is esik rosszul. A másik, úgy érzi, hogy ha előrébb akar jutni, annak érdekében neki is idomulnia kell, és sodortatja magát, befekszik az áramlatba. Esetünkben most, jelképesen a díványra fekszik be. Hozzá teszem, ez érvényes az élet minden szegmensére. Vélhetőleg, a művészek lazábbak, amiből kifolyólag szabadabb, mondhatjuk úgy is, szabadosabb erkölcsi hozzáállással áldotta meg őket a sors. (jobban az emberek látóterében vannak, ezt meg is kívánja a celeb életvitel) Nem mentegetni kívánom én őket, de ez munkájukhoz szükséges, hiszen olyan testi, lelki kapcsolatok alakulnak ki munkájuk során, ami hétköznapi embereknél, odahaza balhét eredményezne. Miért mondom én ezt? A határőrségnél meghatározott időnként a határt jelölő köveket átmeszelték. Ilyenkor az OP-káról jött egy megbízott, aki irányította ezt a munkát. A kerülettől kapott két embert, akik végezték a meszelést. Az egyértelmű, hogy egésznap, roppant unalmas lehet a meszelésről beszélni. Szóba került aztán, hogy: ki, hol él? Kiderült, hogy Pesten, egy olyan házban lakik, a meszelést irányító személy, ahol művészeknek is van lakása. Azt mondta, sokáig nem tudták, ki lakik ott. Szó szerint kulcs a lábtörlő alatt. Jött egy férfi, meg egy nő. Másnap az a férfi másik nővel, vagy az a nő másik férfival. Esetleg teljesen ismeretlen férfi, és nő. Szóval, nem csak a tulajdonosok használták a lakást. Ne firtassuk szerintem, addig hol voltak a tulajdonosok, amíg a lakásukon a légyottok zajlottak. Ők is ott voltak valahol. Erre értettem én, hogy kiverné a biztosítékot, még nem szolid polgári családot alapul véve is. Tudom, akkor nem voltak polgári családok. De, ma már vannak. Meg vannak swinger klubok. Szóval, ne vessünk meg másokat. Történt, ami történt. Érthetetlen számomra, hogy olyan otromba módon neki mennek ennek a hölgynek a kommentelők. Arra mindenképpen jó volt, hogy szárnyra kapta, és repítette, mind a két embert a hír. Mindenesetre, én profitáltam ebből az egészből. Megismerhettem két művészember nevét. Aztán ne feledjük, hogy ez a jellegű művész szabadosság, valamikor természetes volt. Miért mondom? Gondoljatok Chaplinre, Polanskire, és sorolhatnánk még a példákat. -.appa.